Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt

Utaztató: Hiába fantáziái mindenféle más világokról, nem hat meg. Nem szeretem az idealistákat. Miért akar meghalni? Akit Mézevő Szivárványnak választanak, arra szükség van. Különben felborul a világ rendje.

(Korf érkezik meg az álomba. Iratok tömkelegét cipeli.)

Korf: Jaj, de jó, hogy itt talállak, Mézevő! Ma is érkezett egy csomó idegen, mind itt akar élni, köztünk. Döntened kell a sorsukról. Kérlek, nézd át ezeket az aktákat mielőbb!

Mihály: Erről beszélek. Állandóan csak a meló. Mit vétettem?

Korf: Egyre többen jönnek. És egyre nehezebb helyet találni nekik. Sokan gyűlölik már a bevándorlókat. De hát hova mehetnének szegények? Az űrbe?

Mihály: Tényleg, Korf, akarok kérdezni valamit. Nem emlékszem pontosan, de annak idején mintha valami hajóval jöttem volna ide. Lehetséges ez?

Korf: Olyannyira lehetséges, uram, hogy Thanasziába mindenki komppal érkezik. Az Ókeanoszon túlról. Neked nem mesélt még senki a hatalmas körfolyamról?

Mihály: Nem, szerencsére. Elég nagy hülyeségnek hangzik: körfolyam.

Korf Beszélgess egyszer a bölcsekkel. Érdekes dolgokat tudnak róla.

Mihály: Na és mi van annak a folyónak a túlpartján?

Korf Azt senki sem tudja. Senki nem tért vissza, aki át akarta hajózni. Beszélik: egy titokzatos erő megakadályozza, hogy a hajók kikössenek a túlparton. Meg azt is mondják, hogy valami nagy, élő örvény szippant be mindenkit. Mintha a folyónak saját akarata volna. Mintha élőlény volna. A túlpart ködéből pedig néha vérző tollú madarak kelnek, fölrepülnek és színes esőként hullnak vissza a semmibe.

Mihály: Aha. Nyilván van valami kormányosa ennek a kompnak, nem?

Korf: Igen, egész nap az irodájában ücsörög. Alkoholista. Naponta csak egyszer van transzport. Unja magát.

Mihály: Beszélnem kell vele. Holnap reggel jelenjen meg nálam, egy kis társalgásra! Korf Meglesz!

Mihály: jut eszembe: múltkor, amikor beszélgettünk, azt mondtad, hogy én elkövettem egy ősbűnt, félrevezettem a népet, aztán mindezt elmeséltem neked, és máris megnyugodtam. Hát tudd meg: szó sincs róla. Sőt, most még sokkal rosszabb a helyzet. Most már tőled is félek.

31