Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Mihály (gúnyosan): Hú, de izgi. Fogadjunk, hogy magaddal is hoztad, hogy egy ihletett pillanatban előkapd és visszahozz minket a létfelejtésből. Béla: Most mi van? Baj, hogy írok? Mihály: Nem az a baj. Kati: Nem megyünk? Mindjárt indul a komp. Béla: Nem, ezt most beszéljük meg. Mi bajod velem? Kati: Féltékeny rád. Béla: (zavarba jön): Mi van? Mihály: Semmi. Hülyeségeket beszél a csajom. Na, menjünk át a túlsó partra. A szán- tódi kocsmában ma az Öngyilkos Patkányok nyomják. Pogózunk egy jót. 5. JELENET (Thanaszia városának trónterme. Két szolgáló - egy fiú és egy lány - takarítja a hatalmas termet. Takarítás közben enyhe évődés zajlik köztük.) Szolgáló: Na és akkor, ahogy minden új jövevény esetében, a FAMRU sorrendjében jártak el: Felderítők-Arcismerők-Megítélők-Rögzítők-Utaztatók. Azazhogy csak eljártak volna, mert a folyamat már az Arcismerőknél megakadt. Látták, hogy ez nem Kail arca, de látták azt is, hogy ennek az idegennek, aki Hízódisznónak mondta magát - áldott legyen a mi felséges Mézevő Szivárványunk minden korábbi neve (megpördül a sarkán a két szolga) - lila a haja. Következtek tehát a Megítélők. Ám amikor ők vallatóra fogták, Hízódisznó (megpördülnek mindketten) olyan beszédet vágott ki... Szolgálólány: Ezt már tudom, hiszen azóta ez a himnusz szövege. Mindketten,kórusban (egymást átkarolva, a boldog jövő felé tekintve): „Mindenfajta megítélés akkor, és csak akkor lehet teljes, ha úgy emberi, mint szakmai szempontból történik meg, a társadalom vezetésének vezérelvei mentén. E vezérelveket a vezér mondja ki, akit Kail küldöttének hív a sokaság, és aki - megkeresése okán - megszabadítja a társadalmat a szabad választás nyűgétől. Mert a szabadság kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy az voltaképp azonos a félelem nélküli...” (Hirtelen belép a trónterembe Mihály, a Hízódisznó. Lila ruhát visel, a haja rikító lila. A szolgálók szétrebbennek.) Mihály: Mi folyik itt? Szórakoztok? 26
