Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
279 HORATIO (Hamletnek mutatja) Látod, ezen a résen szúrsz át. Próbáld meg! (Hamlet átszúr a résen.) HAMLET (rosszkedvűen) Nem jó, túl könnyen beleszalad a penge, ember nem hiszi el, hogy leszúrtam vele Poloniust. POLON1US Még csak az kéne, hogy eltalálj! HORATIO Papa, nem tudná a kezével fékezni a pengét? (Mutatja.) így. POLON1US Fékezze a hóhér! Akkorákat döfköd vele, mint egy vaddisznó! Öreg vagyok én már ehhez. Különben is: miért kell nekem a paraván mögé bújnom? HORATIO (türelmesen) Azért, papa, hogy kihallgassa, mit beszél Hamlet az anyjával, és amit hallott, jelentse Claudius királynak. POLON1US De miért szúr engem le Hamlet? HORATIO Mert összetéveszti magát a királlyal. POLON1US Hogy lehet engem összetéveszteni Claudiussal? HORATIO Azért, papa, mert maga a paraván mögött van. POLON1US Ezért nem szabad a paraván mögé bújni! FORT1NBRAS (odaszól) Papa, maga csak fogadjon szót Horatiónak! POLON1US (megrántja a vállát) Ha te is azt mondod, király komám! De én akkor sem állok a kardja elibe, hát tisztára, mint egy vaddisznó! FORT1NBRAS (az egyik századosnak) Vigyél oda egy pulóveres zsákot! A színpad szélén zsákok sorakoznak. A százados megragadja az egyiket, odaviszi, majd visszamegy. Nekitámasztják a zsákot a paravánnak, de az feldől. CLAUDIUS Tartama kéne, papa! POLON1US Hogyisne! Akkor eltalál a kardjával! HORATIO (fúj egyet) Jó, Marcellus, gyere, és tartsd te! Marcellus odamegy, megtámasztja a zsákot. HAMLET (beleszúr a zsákba) így jó lesz. HORATIO (Marcellusnak) Mielőtt felborulna a paraván, fogd a zsákot, és tűnj el a függöny mögött. (Marcellus bólint.) Akkor kezdjük! GERTRUD (pikírten) És én? Én meg csak itt álljak? HORATIO (fáradtan) Te már természetesen az ágyban vagy! (Gertrud leheveredik, kurvás pózban elhelyezkedik.) De ne úgy, mint egy rossz...! (Visszaszívja.) Te most anya vagy! FORT1NBRAS Ne haragudj, de most nincs igazad, Horatio. A közönségnek játszunk... CLAUDIUS (gyorsan) A közönség imádja az ágyjeleneteket! ROSENKRANTZ De még mennyire, hogy imádja! GUILDENSTERN Imádja, bizony! FORT1NBRAS Gertrud egyébként egyáltalán nem kihívó, inkább egy csöppet pikáns. (Gertrudra mosolyog.) És rendkívül izgató. GERTRUD (csábosán visszamosolyog) Köszönöm, felség! HORATIO (nyel egyet) Jó, akkor kezdjük! (Gertrudon kívül mindenki kihátrál a díszletből. Horatio int.) Három, és: tessék! POLONIUS (belép a díszletbe) Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném: Most is csupán felséged állt közötte S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom.
