Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Kovács Ágnes: Weöres rouge

számára, mint tette azt a festék-esték rímpár köré vonható motivikus háló, ha Weö- rös (ejtsd: vörös) az a rouge(a) (ejtsd: rúzs/(a)), ha nem.

i. Negyvenhat perc a költővel: Cs. Szabó László rádióbeszélgetése Weöres Sándorral = Egyedül mindenkivel, Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerk. DOMOKOS Mátyás, Budapest, Szépirodalmi, 37.

2 Uo.

3 A klasszikus retorikában a részleges ismétlésen alapuló gondolatalakzat, melyben valamely szót hasonló hangzású v. azonosan hangzó, de részben eltérő jelentésű szó követ. (K.A.)

4 Költészet és zene: Czigány György rádióbeszélgetése Weöres Sándorral = lm., 76.

5 Uo.

6 Lásd még: Weöres Sándor megmagyarázza az Eidolon-t, amely szerinte nem vers, hanem kísérlet = Egyedül mindenkivel..., 25-26. („Az Eidolon-ról pedig be kell vallanom, hogy az nem vers, hanem kísérlet annak kipróbálására, hogy teljesen fellazított gondolatsorokon keresztül, a nyelvtani szabályok szétbontása és a szavaknak szabálytalan összecsavarása révén keletkezhetik-e esztétikum, szép vers.”)

7 LATOR László, Vers, zene, verszene: Weöres Sándor: Valse triste, http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/LATOR/latoroo172/latoroo175/latoroo175.html

8 LAPIS József, Az emlékezet keringője: a Valse triste érzékisége, Parnasszus, 2007/4, 84.

9 „Cs. SZABÓ László: Egy költő ül velem szemben, egy magyar költő. A neve: Weöres Sándor. Kettős v-vel. Többféleképpen ejtik a nevét. Sándor, te hogy ejted? WEÖRES Sándor: Vörös. Mint az ökör, két ö-vel.” Interjúrészlet. Negyvenhat perc a költővel: Cs. Szabó László rádióbeszélgetése Weöres Sándorral = Egyedül mindenkivel..., 27.

10 ftp://staropramen.mokk.bme.hu/Language/Hungarian/Crawl/MEK/mek.oszk.hu/ onoo/oii28/oii28.htm, WEÖRES Sándor, Tizenegy szimfónia, Bp., Szépirodalmi, 1973.

11 Perszephoné (a rómaiaknál: Proserpina), mint ismert a görög mitológiában a termékenység, a termés istennője, Démétér és Zeusz lánya, Hadész elrabolta feleségül. Démétér ezért gyászba borult, és nem is figyelt a termésre, az így nem érett be. Az embereket éhínség sújtotta. Démétér alkut kötött az Alvilág urával, hogy csak akkor tér vissza, ha a király elengedi lányát. Hádész ebbe beleegyezett, de gránátalmát adott a lánynak, (ti: ha valaki az alvilág étkeiből eszik, az végérvényesen soha nem hagyhatja el az Alvilágot.) A lány evett a gyümölcsből, így ez a király birodalmához kötötte. Démétér csak úgy volt hajlandó Perszephonét visszaengedni, ha Hádész az év kétharmadában nélkülözi a lányát. Perszephoné mítosza érthetővé tette az ókori görögök számára, hogy a termőföld miért lesz kietlen nyáron, az év egyharmadában, majd fordul termőre ősszel. Más értelmezés szerint Perszephoné leszállása az alvilágba a földalatti silókban tárolt magok útját szemléltette.

Erről bővebben: Ceres és Proserpina = OVIDIUS, Átváltozások, (Metamorphoses) ford. DEVECSERY Gábor, http://mek.oszk.hU/03600/03690/03690.htm#36

12 Egyedül mindenkivel..., 257.

13 KENYERES Zoltán, Tündérsíp, Budapest, Szépirodalmi, 1983, 70.

14 LAPIS József, lm., 85.

15 A versek szövegében vastagon szedett, és kurzivált rímpárok minden esetben saját kiemelések. (Kovács Ágnes)

235