Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Kovács Ágnes: Weöres rouge

Lassú tűzzel guruló Nap, gabonával vemhes hónap (.Himnusz a Naphoz, i. versszak 1-2. sor)

A lányok meg”kergültek”, „habfehér hattyúkhoz” hasonlók, sokkal fontosabb azonban, hogy „lángok költöztek keblükbe”, és önfeledt mulatozásukkal felverik a rétet.

Vasárnap van: ládd, a réten lányok kergülnek középen, mint a hattyúk, habfehéren.

(.Himnusz a Naphoz, 3. versszak)

Kebelükben lángok laknak.

Hogy mit kapnak, hogy mit adnak, meg se kérdik. Így mulatnak.

(Himnusz a Naphoz, 4. versszak)

A versbeszélő arra kéri a „bizsergető arany-korbácsnak” nevezett, jól sejthetően férfias erőt, hogy annak „nedv-kergető” képességével áldja meg a lányokat.

Áldd meg őket, bizsergető arany-korbács, nedv-kergető legmagasabb égi tető!

(.Himnusz a Naphoz, 5. versszak)

Felszólítás történik tehát a termékenyítő funkcióra. Az áldás (a szexuális aktus szak- ralizált formában) csupán egy csók képében realizálódik, szép szemlélői mindennek a lócán ülő vének. A szél is „lompos farkat” növeszt, és a „tejet fakasztó nagyharang” számos érzéki jelleggel erősítheti tovább a nyári történet szexualizát képeit.

Lompos farkú szél csatangol, por-gubát varr, ágat hangol.

Tej csordul a nagyharangból.

(Himnusz a Naphoz, 8. versszak)

A Valse tnste-ben aztán megesnek a lányok, ahogyan a dér érettre csípi a kökényt, végül az utolsó tételben, a Haláltánc vers téli képeiben a piros láz folytatásaként megjelenő szerelmi láz hiányával visszaköszönnek a tavaszi lángok, felsejlik a „kötényükben almát” hordó lányok képe, akik teljes odaadással fordultak a legények felé.

Nincs itt gyász, nincs itt láz,

lábszárunkon, gerincünkön szerelem se citeráz. (Haláltánc, 16-18. sor)

230