Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Kovács Ágnes: Weöres rouge
KOVÁCS ÁGNES Weöres rouge' ÉRZÉKISÉG ÉS TÖRTÉNETKÉPZÉS A VALSE TRISTE-BEN Valse triste-recepció tanúsága szerint az értelmezők nagyrészt egyetértenek abban, hogy a vers befogadását egyáltalán nem segíti, ha megpróbálunk jelentést sejteni a szöveg mögött. Tény, hogy ezt a megközelítést maga Weöres is sugalmazhatta, amikor a vers szó fogalmi jelentéséről így vallott: „Nem is hiszem, hogy lehetséges volna a verset tökéletesen és az utolsó morzsáig érteni. Azt hiszem, hogy ha a legprimitívebb verseket, a „kutya, kutya, tarka, se füle, se farka” és hasonló dolgokat vizsgálnánk olyan szempontból, hogy érthető-e minden porcikája, kiderülne, hogy tele van imponderábilis dolgokkal.”1 Az idézett szövegrész egy 1963-ban, Cs. Szabó Lászlóval készült rádióinterjúból való. A beszélgetés közben elhangzik egy kérdés: „Szóval szerinted nem szükséges, hogy az olvasó tartalmilag mindenfajta vers értelmével tisztában legyen?” Erre Weöres így felel: „Ez nem is lehetséges”. Az újabb kérdés: „Nem is hivatása a versnek, hogy első olvasásra első szótól az utolsóig úgy felfogjuk, mint mondjuk egy naturalista novellát?” A költő válasza: „Nem, nem hiszem, hogy a versnél ez szükséges volna.”2 A „Valse triste (...) zenei értelemben rondó”, tartja Weöres és a verssel kapcsolatban kizárólag annak ritmikáját, paronomáziás* helyzetű rímeit, valamint a visszatérő sorok variabilitásának fontosságát hangsúlyozta.4 „A Valse triste című vers - vallja Weöres - tulajdonképpen zenei rondóformában van, aminek semmi kapcsolata a költészetbeli rondóformával. Ugyanis van a költészetben is ron- dónak nevezett versforma, amit főleg a régi olaszok, provanszálok, franciák műveltek. A Valse triste azonban nem ilyen értelemben, hanem zenei értelemben rondó, a-b-a-b-a szerkezet vonul rajta végig, az a elem benne 3-3-2 tagolású ritmus: „Hűvös és öreg az este, remeg a venyige teste”, a b ritmus az egy szótaggal rövidebb: „Ködben a templom dombja, villog a torony gombja”, vagyis 3-2-2 metszés, és a versben az a témák a 3-3-2 alakban megírt dolgok aztán mindig visszatérnek a 3-2-2-ben némileg más szöveggel.”5 így bontotta ki részletesebben a rondó-problémát a költő egy másik rádióbeszélgetésben. Weöres Sándor kísérletező kedvét ismerhetik az olvasók máshonnan is, ki ne emlékezne, a jól ismert Eidolon-vitára.6 Lator László Weöresről szóló vallomásában,7 felteszi a kérdést: „Kinek is jutna eszébe gondolati-fogalmi vázat keresni ebben (...) a dalban?” Lator szerint a Valse triste-nek inkább hangulata van, a mámort adó erős italokhoz méri annak érzéki hatását. Beszél a motívumok láncolatának fontosságáról, de a hangsúlyt a vers hangulatára helyezi. Véleményében osztozik Lapis József is. Az emlékezet keringője című tanulmányában azt mondja, hogy a vers befogadása elsősorban nem szemantikai jelentés megértése mentén történik,8 de nem zárja ki egy lehetséges történet megíródásának lehetőségét sem. Lator László kérdését megismételve: „Kinek is jutna eszébe gondolati-fogalmi vázat keresni ebben a versben?” Azt is válaszolhatnám tehát, hogy: Hát, például nekem. * Kovács Ágnes és Gilbert Edit dolgozata elhangzott a 12 legszebb magyar vers konferenciasorozat Weöres Sándor Valse triste című verséről szóló konferencián, amelyet 2013. április 26-28 közt rendeztek Szombathelyen, Csöngén és Celldömölkön. 228
