Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Mezősi Miklós versei
MEZŐSI MIKLÓS Hommage ä Weöres Nyári emiltöredék „felcsiklandó kacagásba szökell a nedv mély utazása" Weöres Sándor Olvad az aszfalt, állnak a villamosok meg az elme, görbül a sín, az idegpályák itt-ott kilazulnak, és a velőkéregben mit sem sejt az a sok sejt... Röstelkedve írok neked én, hiszen agyvelejemnek tennapi túlzott felhígulása magyarázza, mi történt: hogy sehogyan se találtam az értelmét levelednek, márpedig ott volt orrom előtt, csak nem kinagyítva... Cortexem heveny elpuhulása az ok s a receptorsejtek közti cikázások dugulása - de mentség erre bizony nincs, nem lehet! ez most már agyament-ség... Üdvözlet! hűvösebb levegőért kéne esengnünk. Idill? Aranykor? „Vajon önmagában kell-e megfigyelnünk ezt a megnevezési játékot?” Paul Ricoeur Van, ki idillnek mondja, de én így hívom: aranykor. Így nevezem, mert itt van a Földön, akármikor eljön - itt mivelünk, bennünk s körülöttünk. Példa okáért: hogyha aránylik az ősz, ez a pompás-kedves időszak - bort szüretelnek olyankor (jobban mondva: a szőlőt borrá szűrik - e szó fejtése talán bizony épp ez), és mindenfele szép aranyoskáim mosolyognak: fán leveles lombok, szép lányok avarba tipegnek, rózsás orcájuk bortól hévül és pirosabb lesz, és a poéta erében a vért pirosabb énekre fakasztja rózsás orca s a bor, pompásan kooperálva. Borba aránylik a szív akkor, ha a nyár heve eljön. Bort ha borúra borítasz, felderül akkor a lelked - vérképző-vereset, zamatos bort, szívrederítőt. Van, hogy megfáradt a kedély s az eső zuhog ott bent, éppúgy, mint amikor nem látni ködöknek a végit... fényt se igen hiszel ekkor pislákolni, fogadnék... Mint ahogyan jó bort kortyolsz, úgy idd a szerelmet, s mint vihar ültével, vagy a hosszú, lomha esőknek megszakadásával kiragyog nagynéha a napfény, 217
