Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
167 KABARETT1STA 2.: Olvassak, vagy lőjek? KABARETT1STA1.: Olvasson! KABARETT1STA 2.: Személyek: Báthory Erzsébet, Báthory Alice, Báthory Alajos, Báthory Ödönke. Hunyady János, Hunyady Frida. Hunyady Péter és Hunyady Pál. Mennyi Hunyady! CSENDŐR 2.: A többiek mellé, hé! ÁGNES APJA: Kislányom, állj odébb! fiatal ÁGNES: Veletek akarok menni! CSENDŐR i.: Minek nem engedi a kislányt, ha menni akar magukkal? ÁGNES APJA: A kislány nem esik a törvény hatálya alá, miért akarja őt is elvitetni? Kérem, hagyja itt...! CSENDŐR 2.: (megrántja Ágnest) Takarodj innét! CSENDŐR i.: Egyenként tíz kilós csomagot kihoznak ide magukkal, de egy dekával sem többet! Indulás! Zargasd már el innét azt a gyereket! A Csendőrök kiterelik a fiatal Ágnest. KOMOR: Ez is a terve része, hogy velem olvastat mindent? (rövid kutatás után) Van itt még egy! (olvassa) „’61 július 2. Visitatio napja. Sarlós Boldog- asszony ünnepe.“ MÓNIKA: Tegnap este mire hazamentünk, kirámoltak minket az előszobába. Juli pár perccel később érkezett. Rémülten állt az ajtóban, kabátban, sapkában. Vele szemben a pacák a konyhaajtóban gúnyosan mosolyogva közölte, hogy az előszobát tudja biztosítani még egy rövid időre. Mikor látta, hogy nem vagyunk hajlandóak elmenni, jó éjszakát kívánt az élére állított rekamién történő alváshoz, és bement, bezárva maga után a konyhaajtót. Be volt zárva a volt kápolna ajtaja is. Nevetnem kellett, különben Juli elsírja magát. Imádkozni kezdtem, s a szívemben béke lett. Arra gondoltam, nem igazságot kell keresnem, hanem odaadnom magam az igazságtalanságnak, hogy áldozata lehessek Isten irgalmának. FÉNYES-MÓN1KA: (énekelik) „Elmegyek én, itt hagyok házat és kertet...” (Mónika el) KOMOR: Zsoltár? FÉNYES: Felkészült? KOMOR: Mire? Holnap jön a nyugdíjam, azt mindenképpen meg kell várnom! FÉNYES: Megírhatja a levelet. KOMOR: Mért gondolja, hogy rendelkezik felettem? FÉNYES: Mert a dolgok kiegyenlítődnek. Ha nem itt, akkor odaát. KOMOR: Akkor majd odaát elszámolunk. Nagyon elfáradtam. FÉNYES: Nem fog tudni aludni többé. KOMOR: Megátkoz, vagy mi? FÉNYES: Dehogy! KOMOR: Vannak módszerek, amitől jól alszom. FÉNYES: A delirium. És közben megeszi a rák. KOMOR: Ödönke, Ödönke mondja: Mama fogjál nekem békát! És ezt ismételgeti: Mama fogjál nekem békát! Mama fogjál nekem békát! Haladékot kérek, tisztelt bírónő! FÉNYES: Azt már kiélvezte. KOMOR: Mikor? Semmit sem élveztem. FÉNYES: Tudom. KOMOR: Mi tudna rólam? Mert maga mikor volt utoljára boldog? FÉNYES: Odabent, a börtönben.
