Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
161 GIZI: A múltkor is teljesen kiszáradt a torkom a sok köhögéstől. fiatal ÁGNES: Odaadom a kávémat! GIZI: Akkor mi marad neked? Semmi jód nem lesz... fiatal ÁGNES: Tudod, Gizi, az örömök kimerülnek, - de a fájdalomban mindennap új gyönyörűséget lehet találni. GIZI: Úgy beszélj, hogy én is értsem! fiatal ÁGNES: Kezdheted... Gizi köhög. Ágnes imádkozik. KOMOR: (olvassa) „Napi háromszor imádkozik a cellában. Sokat beszél olyan istenes dolgokat, de én nem érem fel őt észben. Kekszet használ, meg mazsolát. Az utóbbit a WC-csésze pereme alá rejti. Azt mondja, ez így már majdnem bor. Máskor gyufás skatulában küldözgetnek egymásnak valami átlátszó papírcsíkot, annak mindig nagyon örül. Még mindig nem tudtam kibeszéltetni arról, vannak-e még neki társak odakint, hiába játszom a naivat színészi erővel, csak a Biblia van a fejében, meg valami Re-gúla. Szeretném megkérdezni, hogy a jutalomba ígértek nekem beszélőt, mikor kaphatom meg? A cigarettát köszönöm.” Összekeveredtek a papírok, ez már Márianosztráról van. Lett magára állítva egy vamzer a cellában. FÉNYES: Kedves nő volt, egyszerű, de kedves. Csak túl sokat kérdezett, és egyfolytában. Nagyon szerette volna teljesíteni a feladatát. KOMOR: Mondták neki, hogy maga egy veszélyes összeesküvő! Az államrend megdöntésére törekszik a társaival. Sok múlik rajta. FÉNYES: Szegény. Sosem törekedtünk semmilyen államrend megdöntésére. Nevetni fog, mi abban a rendszerben akartunk szentekké lenni. KOMOR: (nevet) Elnézést. Bocsánat. Ha nem bátorít, akkor nem nevetek. Csengetnek. FÉNYES: Nem nyithat ajtót! KOMOR: Valóban? És mivel tart itt? A marcipánjával? FÉNYES: Miképpen akadályozza meg, ha kimegy a konyhából, hogy bármit bevegyek? Csengetnek. HOLLUNDERNÉ hangja: Komor úr! Hollunderné vagyok. Ki menjen a holnapi ebédért? Maga, vagy én? Szünet. KOMOR: Kimosnák a gyomrát gyorsan. FÉNYES: A sósavat? Csinálhatjuk együtt is. KOMOR: Nem tudom eldönteni, hogy olvassak, vagy lőjek? FÉNYES: Lőjön! KOMOR: Ez több száz oldal... FÉNYES: Számított rá, hogy valaki egyszer felkeresi, azért tartott fegyvert? KOMOR: Én maximálisan védett személy vagyok. FÉNYES: Ki védi? KOMOR: Sok szinten vannak ügyfeleim. FÉNYES: Akik jelentettek régen. Hogy tudták magukat átmenteni? KOMOR: Információ cserével. Adunk-vesznek. FÉNYES: Arra játszik most is, ha megkapom a történetem, élhet tovább bűntelen? KOMOR: Ágnes, lássa be! Egyenlőtlenek az erőviszonyok.
