Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

- Micsoda különbség, imitáció vagy kreáció?- A közönségem tudja, mi a különbség. Elfogadott.- Csak azok az okoskodó kritikusok ne lettek volna. Kirázott a hideg, amikor azt firkálták, az utóbbi képeid csak beteges képzelgések csupán.- Minden olyan távoli. Visszhangok? Mit mondtál? Nincs többé termékeny fantáziám?- Az ember, feledésbe merül.- Kit érdekel a fény-árnyék használata? Földobtam a festéket lazán, széles lendülettel. Tudja ma valaki, hogy meghaladtam az akadémikus festésmódot?- Csak most eszmélek, milyen okosakat beszélsz. Na látod, nincs neked semmi bajod.- Hamar rájöttem a siker titkára. Csak a hazulról hozott témákkal lehet a figyelem középpontjába kerülni. A kor kívánalma volt ez, és én belekapaszkodtam a vágtató ló sörényébe.- Igaz! El sem engedtük többé. Ugye drágám? A csikó farkába kapaszkodtunk.- Felkerültem a nagyok közé. Nemcsak a bús magyarsors jelképének festője vagyok.- Mert összhangba tudtad hozni az egyéniségednek magyar voltát, az idegennel.

A bajuszos az asztalra csap.- Helyes. Engem csak tiszteljenek!- Azok a szép idők.- Moment mal! Csak semmi visszavágyás! Az nem egyéb, mint romantikus bolondság. Sohasem voltam az.- Én sem akartam... visszafelé...- Drágám, te mindig jó felé mentél. Nem lehet rád panasz. Bárhol vagy, a nemzeted ugyanaz.- Sosem dolgoztam a nemzeti eszme bűvkörében. Magasabb cél szolgálatában.- Ha gondolják, hozom a tokajit. Nemcsak képekkel, de borral is lehet a nemzeti önismeretet és az öntudatot formálni.

A bajuszos feláll. Maga elé tolja a székét.- Egy nemzetnek nem kell, hogy mindenfélével etessék. Badarságot mutogassanak ahhoz, hogy tisztában legyemsaját sorsával.- Az én Miskám lába alól már rég kicsúszott az anyaföld. Szomorkodik is emiatt szegény. Még az is lehet, ettől lett beteg.- A fának, melynek gyökerei kiszakadtak a földből, fonnyadás a sorsa.

Az asszony is feláll, hogy magasabbnak hasson, mellét előre tolja.- Maga szerencsés. Tudja, hová tartozik. Nem kell idegen nyelven beszélnie.

A szakállas készülődne felállni, de a térde megroggyan, visszaül.- Isten nem ver bottal. Sose voltam őszinte. Sem másokhoz, sem magamhoz. Hogy valami őszintének, hitelesnek hasson, csak technika kérdése. Azt hiszik, szenvedtem, mikor Párizsban a magyar nyomorképeket festettem? Nem zavart, hogy az állítólagos szociális érzékenységű művészből, akinek tartottak, császárnak, kicsit a klérusnak is homorító hivatalos nagyság lett. Nem jelentett problémát, hogy az útját hitelesen kereső, talán még haladónak is mondható festőből burzsoá festősztár lett. Mit bámul így rám? Talán szégyenkeznem kéne a jól megfizetett úri zsánerképek miatt?

129