Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Szepesi Attila versei
visszatette az asztalra. Ilyen volt Jancsi griffje, magyarázta WS, ahogy költőként is egy határozott gesztussal ragadta meg a lényeget. Ez a griff nem a mesebeli madár, tette hozzá, hanem - a német angreifenből - a dolgok megragadási módja. Berda A Muraközi utcában, Weöresöknél ha valamelyikünk kiejtette Berda nevét, Károlyi Amy azonnal dühbe gurult. Elmondta, hogy a csavargó költőt alig tudta levakarni Sándorról. Berda gyakran rájuk telefonált, hogy várja ebben vagy abban a zenebonás kocsmában, és ilyenkor szegény Weöres mindig hullarészegen került elő késő éjszaka, ráadásul egyetlen fillér nélkül, mert handabandázó és örökké koldusszegény komája vele fizettette ki a számlát. Weöres kajánul mosolygott és csak ennyit fűzött hozzá: Aranyos ember volt a külső szemlélő számára debilnek látszó Berda Jóska, nem lehet tudni, honnan jöttek elő remek versei. Három veréb Amikor WS befejezte nagy művét, A három veréb hat szemmel antológiát, aminek összegereblyézésében magam is segédkeztem, Amy néni engedélyezett egy üveg bort. Hamar benyakaltuk, és ekkor a költő azt mondta: Nézz körül a kamrában, van ott még egy teli palack! Amy néni hosszas kotorászás után kelletlenül behozott egy piros üveget, WS gyanakodva mustrálgatta és amikor belekóstolt, utálkozva bökte ki, mintha kígyómérget ivott volna: Ez nem szesz, hanem málna-szirup! Amy sandán somolygott, én pedig megértettem, az örömünnep véget ért, ideje hazakászálódnom. 6
