Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Lapszámunkról

Az Életünk legújabb száma egy nem szokványos évfolyam nem szokványos összeállítása. Hogy miért nem szokványos, arra nézve elég ha nyugtázzuk: a 2013. évi második lapszám szeptember közepén jelenik meg... Hogy miért nem szokványos maga ez a lapszám? Azért mert inkább mondható antológiának, mint egy lap-folyam egyedi darabjának. Mindazonáltal az antológia-jellegnek erőteljes a hagyománya az Életünk utóbbi bő negyedszázadában. Kiadványunk azok közé az ún. „különszá- mok” közé sorolódik, amelyek alkalmanként egy-egy fontossá vált témát, ügyet, szerzőt állítottak középpontjukba. Emlékezhetünk a Hamvas-gyűjteményekre, a Chernel-számra, a Czuczor-Fogarasi szótárral foglalkozó összeállításra és több minden másra. Az hogy a megye nagy költő szülöttjének centenáriuma az Életünket is az ünnepelve értelmezők és az értelmezve ünneplők közé hívta, természetes és mint ilyen önmagában is egy nagyon élénk hagyomány legújabb fejleménye. Mint a Berzsenyi Dániel Könyvtár szakembereinek az alábbiakban szemrevételezhető bibliográfiája tanúsítja: az Életünk hallatlanul sokat tett Weöres Sándor költői nimbuszának erősítéséért. Olyan időkben is, amikor a költőt nagyon is távol tartották a „hivatalos kánontól”. A könyvtárnak az említése egy sajátos elemére hívja föl e szám olvasójának figyelmét. Arra, hogy a közlemények jó része mögött nem egyéni, hanem kollektív kezdeményezések munkálkodtak. A BDK-nak köszönhetjük a fiatal alkotóknak azokat a képeit, amelyeket az idei pályázatra beérkezett anyagból válogathattunk. De egy ilyen - szintén erős hagyományt felépítő - rendezvénysorozatból való, konkrétan szólva, a Fűzfa Balázs által szervezett, a 12 legszebb magyar verset újra végigelemző konferencia utolsó eseményéről az a két dolgozat, amely Weöres Valse triste-jét állítja középpontba. Lapunk anyagának legterjedelmesebb része pedig az a három dráma, amely a Weöres Sándor Színház jubileumi drámaíró pályázatának legjavából való. Mint a bíráló bizottság egyik tagja tanúsíthatom, hogy a válogatásnál az értékközpontúság volt a vezérelv, nyomát se tapasztalhattuk (noha sok felől, sokféle „ízlésrégióból” érkeztünk) azoknak az elfogultságoknak, amelyek oly durván megosztják a magyar szellemi életet. És ez a nyitottság volt a jellemzője a többi szerző készséges közreműködésének is.

Alexa Károly főszerkesztő