Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Odorics Ferenc: A teljesség felé

vége a szüretnek, az öregek lefekszenek, a lányok sírnak, vége a nyárnak, dér érleli a kökényt. S ahogy kell, a két láthatatlan szféra (a fölső és az alsó világ) a látható világ kellékeivel valósul.

Az égi szféra jelenül a költemény 2. sorában („Remeg a venyige teste.”). A venyige remegése a látható világban annyit tesz, hogy fúj a szél, mozgatja a szőlő ágait, de ez egyben a láthatatlan világ felső részének, az égi szférának a láthatóban való megnyilvánulása is. A „venyige” „ige” gyökének égi ereje átírja, pontosabban visszaírja a „vény” gyököt égi birodalmába: fénnyé ragyogtatja, így teljes pompájában áll előttünk a minden létezést lehetővé tevő „fényige”, a theosz logosz, a teremtő ige. S ebben a gyönyörű testesülésben és égivé emelkedésben ott valósul a költői, táltosi teremtő erő is, amely épp a theosz logosz fényerejével, isteni szóáradatával láttatja meg velünk a látható „szőlővenyige” szellemi fényét. S hogy mennyire nem mindegy, hogy a venyige a szőlő ága, mutatja a szőlő (mint ahogy minden gyümölcs) isteni volta. „A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései.”5 S az sem véletlen, hogy mindhárom tanúhegy palástján, szoknyáján igen jó minőségű szőlő és bor terem, jelenül.

Ahogy a Ság hegy szoknyáján égi erejű, de földi jelenésű nedű terem (a Ság hegy oldala alapvetően szőlőtermő terület), úgy a Ság hegy tetején, a hegy, az életfa koronáján (az ághegy koronáján) a legnagyobb területet elfoglaló gyümölcs a kökény. A kökény gyógyhatásai között elsőként tartják számon a szív- és érrendszerre tett jótékony hatását, vértisztító voltát. Amely szer - ahogy a magyar hagyaték tartja - az ember vérét tisztítja, az tisztítja annak tudatát is. A kökény spirituális ébresztő funkcióval rendelkezik, ahogy a költészet is. A fizikai testre jótékonyan ható kökényt a dér, a megőszült égi manna, a harmat megtermékenyítette, ahogy - tudjuk jól - a dércsípte kökény az igazán ízletes. A kökényt az égi erők teljesítették ki, s állították vissza ősállapotába, a „kék” állapotba, kék mint az ég, s az ékesség mint az égesség. S fenn ég a kökény a Ság hegy tetején, koronáján, s Weöres Sándor láthatatlant látó szemeiben éppúgy emelkedik égi gyümölccsé a kökény, kéklénnyé, fénylénnyé, ahogy Nagy Lászlót is röpíti a táltos Fehér ló ereje az égi kökényfák alatt.

Az alsó világ, a gyökérbirodalom mint a láthatatlan világ alsó fertálya az alábbi két sorban jelenül.

„Kuckóba bújnak a vének. (...)

elbújnak már a vének,”

Sajátosan jelenik meg az alsó világ, hiszen a vének elvonulása és kuckóba bújása két irányt engedélyez a versben. Elindíthatja a véneket, az éneket és az éneket az elmúlás átjárója, Csinvat hídja felé, mikoron a halálba történik az átlépés, de éppúgy elindulhatnak a földi zajoktól, a turba őrületei elől a csend rendjébe, a magukba fordulás, az elfordulás és egyben odafordulás imaállapotába, ahol a csendben megérlelődik a világ rendje. Kuckóba éppúgy elbújhatnak, ahogy hegyre, halomra, dombra is mehetnek. A bölcsesség helyére. Akár ide megy, akár oda búj, az irány egy. „Mindegy, hogy rég vagy nem-rég.” Az idődimenziók a teljességben érvényüket vesztik: „Egyik nyár, akár a másik.” és „egyik nyár, mint a másik.” Az idő- és térkoordináták eltörlése a 4. és a 6. versszakban a látható és a láthatatlan világnak az egyben való egyesítésével történik meg. A négyes szám a földi, a látható világ száma. A 6. versszak hatosát a tanúhegyek háromszöge és a három költőgéniusz szülőhelye242