Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról

leírása. Szozipátra víziói nehezen szerezhetők meg, azonban ha sikerül megkapni és értelmezni azokat, akkor pontosaknak bizonyulnak. Határ ezzel bizonyítja, hogy a hellén gondolatkört képviselő varázslónő kultusza effektiv, működőképes, és eredményes, szemben a galileus vallással, ami nem az. A templomépítés történetének ürügyén azonban a kereszténység mellett szóló érvekhez is jutunk, amelyek egy „munka nélkül maradt” hellén pap szájából hangzanak el. A pap rámutat arra, hogy nem a kereszténység előretörése a valódi oka a hellén hit hanyatlásának. A hívek egyszerűen elpártoltak, elérte a hellenizmust is a „neuronkorrózió”, a felejtés, a rituálék kiüresedése, a „kibutulás” a hagyományokból, lulianosz számára ez sokkoló, felfoghatatlan, de nem adja fel az épülő temploma alapjának árkába szánt megszentelt talizmán megszerzését és elhelyezését. Ahogy az első két szerkezeti részben, úgy a negyedikben is jelekkel utal a szerző arra, hogy hamarosan negatív változás áll be lulianosz életében: épített templomának árkait betemették, mielőtt beletehette volna a kaldeus rituálé szerint beavatott talizmánt; Licinius kereszténnyé lett és megváltaná tőle Melinoét; Mardoniosz jelenik meg nála és a fővárosban róla terjedő negatív híreket hozza. Ez utóbbi hír a legrosszabb, ugyanis azt jelenti, hogy a fővárosban tudnak a galileus ellenes beszédeiről. Ez életveszélyt jelent lulianosz számára. Az áruló csak az írnoka és korábbi szeretője, a féltékeny Melinoé lehetett. Téves volt helyzet- értékelése is. A galileus hit elleni elvakult gyűlöletében a hatalom közelében lévő testvérében, Gallusban látta a hellén hit támogatóját és maga megmentőjét. Azonban Gallus elmarasztaló levele olvastán végképp elveszíti minden reményét. És ez az a regény végén elhelyezett konfliktushelyzet, fordulópont, ami gyökeresen megváltoztatja a főhős életét. Ezt a Határra jellemző szerkesztésmódot már az „Anibel” és az „Éjszaka minden megnő” esetében is megfigyelhettük. Az ötödik fejezet a regény befejezését, a szálak elvarrását tartalmazza. A „Köpönyeg sors” esetében ez lulianosz számára azt jelenti, hogy veszteségeit rögzíti, és kijelöli azt az utat, amelyet a főhősnek be kell járnia ahhoz, hogy életben maradhasson. Fel kell öltenie a rejtő színt és vissza kell térnie a gyerekkorban elsajátított galileusi gesztusokhoz, formákhoz. Ezáltal tudja cáfolnia a róla terjesztett árulások valótlan voltát. A Gallus féle levél előtti világ már nem élhető lulianosz számára. Egymást követik az ezt megerősítő jelek: Rabszolgalázadás tör ki Nikomedeiában, és katonák árasztják el a civil vidéket. Szozipátra elmenekül. Barátja, Licinius a rabszolgalázadás élére áll és elrabolt szerelmével, az áruló írnoklánnyal, Melinoével együtt a katonákkal való harc során meghal. Licinius ajándékát, a Hermanubisz triposzt, a palotára törő rabszolgák megsemmisítik, és a triposzban elrejtett értékeknek lába kél. így lulianosz esélye elveszett, hogy szükség esetén menekülhessen. Gallus lulianosz fegyelmezésére, átnevelésére ke- gyencét Aetioszt, a felszenteletlen álpüspököt küldte el. így lulianosz részleges szabadsága is elveszik. Nem marad más választása, minthogy felvegye a rejtőszínt és önként magára öltse az uralkodó elvárta galileus álarcot. Érveket gyűjt amellett, miért ne gyűlölje, hanem szeresse az őt felügyelő gazembert, Aetioszt. „A szemét embereket szeretni kell. Szeresd Aetioszodat, mint szeméttenmagadat”21 - dresszírozza magát. A regény végére külsőleg teljesen beleolvad a galileus világba, hisz a játszma véget ért számára, úgy érzi sorsa megpecséltetett. Mélyre leásta a hellenista és a galileuso- kat bíráló gondolatait, hogy véletlenül se bukkanjanak fel alkalmatlan időben, alkalmatlan helyen. Ezzel a regény visszakanyarodik az első fejezethez. Az uroborosz kígyó farkába harap. Azonban az olvasó jól látja a skizofrén helyzetet.

225