Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról

Az „Éjszaka minden megnő” c. regényben hátterét a jóléti, fogyasztó társadalom kulisszái képezik. A gazdagság szimbólumait látjuk, a túlzott, feleslegesen nagy kínálattal bíró üzleteket, a szexuális-fogyasztás, a vallási-fogyasztás fellegvárait. A globalizálódott korban mindezek messze túlmutatnak egy adott ország határain. E háttér bemutatásával Határ már nem egyszerűen az állam, hanem a „politikailag korrekt” demokrácia védőernyője alatt létrejött kultúra kritikáját fogalmazza meg. Míg az „Anibel”-ben egy diszfunkcionálisan működő állam és gazdaság miatt élhetetlen a világ, Az „Éjszaka minden megnő”-ben egy diszfunkcionális kultúra csődje kerül szemünk elé. A „Köpönyeg sors”-ban ismét az államhatalom, mint brutális szervezet kerül háttérként nagyító alá, és nem marad kétségünk Határ azt illető nézetei felől. „Határ Győző az államban látja az ősbajt, az emberi élet tönkretevőjét, a szörnyet. Államfilozófiája államellenes filozófia”.18 A „Köpönyeg sors”-ban az államhatalom, mint háttér sokkal konkrétabban fogalmazódik meg, mint az „Ani- bel”-ben. A konstantinápolyi epizód egész részletesen beavatja az olvasót a bizantikus rendszer felépítésébe. Világossá válnak a mozgató rugók, nevesítve a személyek, a hierarchia, a háló. Határ azonban nem csak a hatalom, hanem a lulianoszt körülvevő gazdag kultúra díszleteit is elénk tárja. Az ókori építészet és képzőművészet mind anyagában, mint kivitelezésében páratlan alkotásait, a beszéd kultúráját legmagasabban szinten művelő rétorok és grammatikusok művészetét, a vallás intézmény-rendszerének aktuális állapotát, az ott képviselt nézeteket. Könyvtárakat látunk az ókori szerzők kincset érő tekercseivel. Macellumban bepillantást nyerünk a sportokba, Nikomedeiában a működő kaldeus mítoszokba, a hellén kultusz formaságaiba, misztériumaiba, a beavatás folyamatába. Határ, amikor regényt ír, minden alkalommal aprólékosan kidolgozott háttérbe helyezi hőseit, mivel e hátterek és megjelenített tárgyiasságok hitelesítik a regényhősök képviselte narratívát.

Ha Határ Győzőről beszélünk, nem lehet szó nélkül hagyni művészetét végigkísérő elemi erejű témáját, a nőiség motívumát. Ez esetében nem egyszerűen a szerelem maga, hanem az animalitás, az anyaság, a jó és rossz egyben. E princípiumtól szabadulni képtelen. Ez az „Anibel” fő szála. Itt Sömjén Simon női mind „menyétasszo- nyok”, azaz a főhős mindegyikkel negatív tapasztalatot szerez. Hívják azt Emikének, Anibelnek, de a kocsmából szeretkezés céljából felszedett Tusinak. E regényben a szimbolikus nőiség megtestesítője Anibel, a Magna Mater, aki Simont - minden negatív tapasztalata ellenére - még a regény utolsó soraiban is lenyűgözi. Az „Éjszaka minden megnő” c. regényben a nők halottak. Azonban Archie felesége, akit az álom mutat meg az olvasónak, nem különbözik Határ menyétasszonyaitól. Férjét megcsalja a tejesemberrel, ami Archie családjában már hagyomány. Ő maga is egy ismeretlen tejesember leszármazottja, anyja ugyanúgy megcsalta annak idején a férjét, mint ahogy ő is megcsalatott. Ez a jelenség Archie világában már szabályképző erővel bír. A vigalmi negyed hulla prostituáltjairól sem marad jó emlékünk. Minden a még korábban működő világról rántja le a leplet. A „Köpönyeg sors”-ban szereplő, a főhőshöz viszonyuló nők száma nem túl nagy. E nők többségét „használja” a főhős. Egyetlen nő az, akihez szimbolikus viszonya alakul ki. Ez Szozipátra, a Magna Mater. Mesébe illő sorsa, kaldeus beavatottsága, papnő volta, a szerelem terén való jártas220