Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról

relmek, reménytelen szerelmi vágyódás, találkozás az ÁVH terrorral, hirtelen felfelé ívelő karrier, vagy épp börtönbe kerülés.

Az „Éjszaka minden megnő”-történet narrátora elsősorban a szerző, de olykor a főhős belső hangját is halljuk. Sokszor nem világos, melyikük szól az olvasóhoz. A szerző olyan részletességgel vizsgálja hősének elmeállapotát, deformációit, hogy a regény elkezd hasonlítani egy kóreset leírásához, egy klinikai naplóhoz.

A szerző által megfigyelt személy, Archie Dumbarton egyedül maradt a földön. A viszonyok látványa, az emiatt érzett sokk és az ingerhiány indítja el lepusztulását. A regény le- és elpusztulásának története. Itt különösképp érvényes az „Anibel” esetében is emlegetett megfoghatatlan erőtér jelenléte, ami anomáliák gyűjteményévé változtatta a világot. A középszerű ember tehetetlenül áll szemben az abszurd helyzettel. A főhős által ismert természeti törvények a regény terében, idejében nem hajlandóak tovább működni. A hős elveszíti orientációját, nem tudja többé, mi valóságos, mi nem. Az erőtér ingerei terelik, hogy sorsát beteljesítse. Az erőtérnek erről a szándékáról az író tudósít. A narrátor szerzőtől, a regény elejétől fogva, előre értesül az olvasó, hogy a főhős nem lesz hosszú életű. A mindenki által „jól ismert” világból egy abszurd helyzetbe kerülni, a mindenki által megélt világhoz való viszonyulás rendszeréből egy randomizálóan működő világba kerülni abszurd helyzet. Archie szemmel láthatóan kiszolgáltatottként viszonyul ehhez. Kiutat keresve nem fedezi fel a természetet, nem kísérli meg az újrakezdést, hisz ízig, vérig városi ember. Tipikus fajtája a Határ által leírt „narkotikum fogyasztó állat” kategóriájának, a Baudelaire által megjósolt elbaromiasodás12 termékének, az „egylabdahívő”, műveletlen embernek. Határ semmiféle szimpátiát sem érez iránta, és a kisujját sem mozdítja meg, hogy mentegesse, vagy „megmentse”, élvezettel gúnyolja lepusztul- tában. Szinte hallja az olvasó: „az ilyen ember megérdemli a sorsát”. Mikorra Archie mind mentálisan, mind fizikailag végigjárja az emberfejlődés útját visszafele, lepusztulásában eljut ahhoz a ponthoz is, hogy hit nélkül, lexikonból szerzett vallási ismeretek birtokában „szakrális” tettet hajtson végre'3, „feláldozza” magát, és eljátssza a megváltás negatív forgatókönyvét. És láss csodát, Archie halálával a világ életre kel azonban új vallás nem keletkezett, hisz senki sem vett észre semmit Archie „megváltói” ügyködéséből, és nyomokat sem hagyott maga után. Ez a momentum rendkívül fontos Határ számára, mivel minden rossz forrásának a vallásokat tartja. Archie tette tehát hatott. De mit is ért el azáltal, hogy önmagát kínhalálnak tette ki, és ezáltal újraélesztette a változatlanul tovább működő világot? Határ egyértelmű válasza: semmit! A pellengérre állított fogyasztói, jóléti társadalom ott folytatja értelmetlen, szélsőségekben csúcsosodó létét, ahol abbahagyta. Akkor mire volt jó az egész? - merül fel a regény bugyrait megjárt olvasóban. Egy biztos, hogy Határ által leírtak alapján a világot megváltani nem lehet. Ha megakad a kereke, meg lehet lökni, hogy ismét járja az útját, de megváltani, nem lehet.

A „Köpönyeg sors” narrátora a szerző és lulianosz, a száműzött Flavius ivadék. A regény első harmadában a szerző dominanciája érvényesül. Elbeszélésén, leírásain keresztül ismerjük meg lulianosz családjának történetét, lulianosz aktuális életkörülményeit, gondolatait. A regény további két harmadában azonban lulianosz belső hangja a szinte egyetlen domináns forrás, amelyen keresztül információt kapunk a történet alakulásáról. Nem világos, hogy Határ milyen meggondolásból változtatta meg hirtelen, minden átmenet nélkül a narrátor nézőpontját.

213