Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Olvasóinkhoz
Olvasóinkhoz Az Életünk 2012-2013. fordulóján ünnepelte meg alapításának félszázados fordulóját. A lapot köszöntötte a megyeházán Vas Megye Közgyűlésének elnöke, a megye kulturális életének és sajtójának prominensei és nagyon szép esti együttléten a fővárosban a Magyar írószövetség. A szerkesztőség az első félszázadot egy olyan lapszám megszerkesztésével zárta le, amely megpróbált, ha nem is leltárt nyújtani, de legalább számot adni erről az eltelt öt évtizedről. Dokumentumok és emlékezések idézték azokat az időket, amikor és ahogy az Életünk szerénynek mondható helyi kezdeményezésből országos jelentőségű kulturális intézménnyé vált, alkalmanként olyan közleményekkel, amelyek ma már az irodalom-, a sajtó- vagy a művészettörténet lapjaira is rákerültek. Megszólaltak a korábbi és újabb szerkesztők, régi íróarcok néznek ránk a lapokról, Weöres Sándor, Nagy Gáspár, Nemes Nagy Ágnes, Csorba Győző, Határ Győző, László Gyula kéziratmásolatait silabizálhatjuk meghatódottan. Ám aki hozzájut ehhez a „jubileumi” Életünk-kiadványhoz, és figyelmesen végignézi, észre kell vennie, hogy egy sajtótörténeti különlegesség van a kezében. A lapszám, ha kicsit testesebb is, küllemre olyan, mint a megszokott, de hiányzik a végéről az impresszum és nincs rajta a decemberi sorozatszám. Mintegy lebeg az „űrben”, nem tudni ki adta ki, kik szerkesztették, nyomtatták és terjesztik, mikor és hol. Mindez nem a véletlen műve vagy szerkesztőségi trehányság következménye. Ezzel - ezzel is - szerettük volna jelezni azt a köztes állapotot, mintegy a „lét és nemlét” között, ahova az Életünk az utóbbi másfél-két évben került. A gazdátlanságot - a gazdátlanságát. Nem ez az az alkalom, amikor részletesen be lehetne számolni arról a számunkra oly keserves folyamatról, amíg ez a helyzet előállt, és mindazokról a kellemetlenségekről, mizériákról, amivel a szerkesztőségnek, szerzőinknek és olvasóinknak szembesülniük kellett. A lényeg egy-két szikár mondatban összefoglalható: az Életünk annak következtében került ki - reméljük, csak időlegesen - a kulturális intézményrendszerből, hogy az új önkormányzati törvény megszüntette a megyék intézményfenntartó jogosultságát. És ebben a példátlanul széles körű átalakulásban új fenntartót kellett keresnie az államigazgatásnak a vidéki múzeumok, könyvtárak, zenekarok, művelődési házak stb., stb. számára. Az Életünk új státusa 2013. január i-e óta: a folyóiratot a Berzsenyi Dániel Könyvtár integrálta, a könyvtár a kiadója, a lap tehát ily módon került a szombathelyi városi költségvetés keretébe. Az Életünk jelenlegi anyagi helyzetét elsősorban az nehezítette meg és az nehezíti most is, hogy státusának rendezetlensége miatt nem vehetett részt azokon a pályázatokon, amelyeket a Nemzeti Kulturális Alap (és más egyéb alapítvány) hirdetett meg a múlt év őszén. Nem hallgathatom el, hogy ennek az abszurd helyzetnek a kialakulásában komoly szerepe volt a korábbi megyei szervezeti struktúra átalakításával megbízott hivatal bizonytalanságának, értetlenségének, készületlenségének és érzéketlenségének. De nem érzékeltük eléggé a kormányzati kulturális politika hatékony közreműködését sem. A jelenlegi helyzetről annyi nagyobb biztonsággal állítható, hogy egy mintegy féléves szünet után az Életünk „negyedévi” lapként fog megjelenni ebben az évben. Ez persze nem azt jelenti, hogy visszatérnénk a fél évszázaddal ezelőtti gyakorlathoz, de azt igen, hogy szembetűnő lapszerkezeti változtatásokra kényszerülünk. Ha „pótlólagos” pályázataink sikeresek lesznek, akkor szavatolható ez évi működésünk üzembiztossága. És ez az átmeneti év arra is elegendőnek látszik, hogy közben megszervezzük a - valószínűleg elkerülhetetlen - átállást a részbeni vagy teljes elektronikus megjelenési formára. Alexa Károly főszerkesztő Szombathely, 2013. április 26. 1
