Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Mánta György: Falfirka
- Ez már valami - nézett Adorján az ételtől, italtól roskadozó zsúrasztalra, majd Júliával bejárta a szobákat, hogy szemügyre vegye az új cirkófűtés radiátorait, a gardróbot, az új székeket, foteleket, az emlékeket őrző vitrint.- Tudtam, hogy remek az ízlésed - mondta elismerően a feleségének.- Nem jobb, mint Andinak - válaszolta szolidárisán Júlia. - Mindent közösen válogattunk össze. A hitvesi ágy fölé akasztott kinagyított fényképen, a keretére illesztett mottóval, Adorjánnak a legvégén akadt meg a szeme.- Hát ez...?- Nem tetszik?- Mi az, hogy nem tetszik! Isteni! A férfi valósággal felvillanyozódott, átkiáltott Péteréknek az első szobába.- Gyerekek! Ettől megáll az eszem! Melyiktek találta ki?- Az titok - mosolygott rejtélyeskedve Andi.- Te se tudod? - fordult a férfi Péterhez.- Én se. Adorján, mint akit besóztak, indult a zsúrasztalhoz, de alig tett két vagy három lépést, visszafordult.- A tökös szatírok már itt vannak, de hol a vécépapír?- Várd ki a végét - intette le Júlia. - Mindennek eljön a maga ideje. A hangulat éjfél körül hágott tetőfokra. Adorján, ujjongó örömében, hogy ismét egészséges, sőt ereje teljében van, észvesztő iramot diktált a táncban, a hangfalakból dübörgött a Born to be wild, Júlia kedvenc száma.- Most az 1 can get no satisfaction következik - kiáltotta férfi a hangzavarban. - Levetkőzve! Italos fejjel mindenki engedelmeskedett a szavának, s ahogy az új szám fölhangzott, a nadrágok, bugyik, ingek, szoknyák és blúzok úgy röpdöstek a szobában szőnyegre, fotelra, ágyra, mintha szélvihar kerekedett volna a négy fal között.- Jó házasság vécépapír, férjed legyen tökös szatír! - üvöltötte Adorján, magasba emelve a karját, mint egy vezénylő karmester.- Jó házasság vécépapír, férjed legyen tökös szatír! - ismételte kórusban a másik három. A következő percben, mint az elhajított labdák, göngyölegek repültek közéjük, hol kacskaringózva, hol szabályos íveléssel.- Crepto és Zewa! - rikoltotta Adrienn.- Szindy és Paloma! A göngyölegek szálltukban szétbomlottak, s a vécépapírok hosszú csíkjai rájuk tekeredtek, egy részük Andira és Péterre, a másik Júliára és Adorjánra. Az új csillár ebben a vad, pucér duhajkodásban szakadt le a plafonról, s tört szilánkokra a fejükön. 184
