Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sajó László versei
lóság, mintha azt sugallná, ősz van. Sugallná, jaj. De ez is csak - megrögzött - feltevés, ahogyan a szemlélő nézi, mintha a fényképezőgép lencséjén át, a rögzült képet: a leveleket, lovaskocsikat, autót?, lámpaoszlopot, esernyőt, úttestet, járdát. Ennyi látható. Az esőről (?), ami nem látható, ennyi tudható. Bowery and Houston Streets, New York, 1946 Hosszú árnyékok. Reggel van? Este? Nem tudom. Az emberek jönnek, vagy mennek? Jönnek-mennek. Mondjuk (mondjam) így, mondtam valamit. És valamit eltaláltam, ha nem is pontosan. Mert sebzetten eltűnnek előlem a tények, elejteni nem tudtam őket, de beavatkoztam, útirányukat önhatalmúlag megváltoztattam, nem vagyok boldog, nézem nyomukat. Most itt az utcán, New Yorkban a Bowery és a Houston utca sarkán, ez pontos. Az egyik (melyik?) utca macskaköves, valószínűleg (az milyen színű?) a másik (melyik?) is, csak nem látszik a fényben. Nem látszik a fényben. Két (ez biztos, hogy) ember (és férfi), egy (ennyi tudható róla) kalapos és egy (különös ismertetőjele) kalap nélküli, átmennek a (macskaköves) utcán, mögöttük árnyékuk és villamossín. (Kettő, mert a villamossín kettő.) Az árnyék biztos, a villamos nem, lehetne lóvasút is. A kép 1946-ban készült (amikor az előző kép készítője meghalt - ezt most miért írom ide?), a fényes utcán autók, tehát villamos. Tehát? Lehet holtvágány is, például. És akkor nincs villamos, se. Mi van? Úgy látom, a két férfi nincs együtt, ezen a képen mindenki külön van, megy a dolgára (hova?). A sarkon, a felüljáró (az is van) alatt kis kocsi, fölötte ernyő. Itt most nem esik. Valami árus fagyialtos? sült gesztenyés? pereces? Nem tudom, mit árulnak még New Yorkban. A (mondjuk így) kis kocsi előtt valaki éppen vásárol. Mintha pénzt venne elő. Az embereken zakó, sőt, ha jól látom, kabát, 159
