Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Sajó László versei

mindent beterít.

)ó nekem itt.

A repedt, törött cserepek lezuhannak, bezuhog az eső, a hó is.

Mondom, nekem jó itt.

Elég annak ez a manzárd, ki egész nap az ablakban követi a nap lementét.

Ha megjössz, az ajtót halkan zárd. Poros, zajos, forró, hideg a manzárd. Legalább nekem szép.

Kívülről pókok kaparásznak,

a konyhában

csótányhad

támad,

ne félj.

Az ember itt fent elvan, mondom, látszik a Citadella, jó időben a Kis- és Nagy-Kevély. Körben a budai hegyek.

Nem hallgatok híreket.

Úgyis tudom, mi lesz: holnap. Felhők vonulnak, villamos dörög, a ház összerezzen. Szirénáznak, dudálnak, a város felhallatszik az ötödikre. Gondosan feljegyzem, a nap mikor, hol bukik le.

Most az Aréna mögött.

Akkor február van.

Innen le nem jövök.

Vén, veszett kandúr a háztetőn.

A férfi, aki manzárdba ment föl, és le se jön.

Házból lesz a rom.

Ha rám is dörren a vasajtó, ezt az egészet magasról leszarom.

157