Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

- Nem.- Akkor nem tudom. Szabad a gazda!- Akkor lenne szép a világ, ha nem szaggatna a vállam.

Magányos volt és embergyűlölő, aki valójában a sikerét sem tudta élvezni. A barátaitól elidegenedett, kollégáival a Ludas Matyi szerkesztőségében hűvös volt és távolságtartó, olykor kifejezetten mogorva. Tudomásul vette a realitásokat, azt, hogy a tojáskereskedőből újságíróvá avanzsált Földes György, mint főszerkesztő helyettes ellenőrzi ideológiai szempontból a lapot, és zökkenőmentesen dolgozott együtt vele. Fő cenzorával, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályával sem gyűlt meg a baja. Egyszer került csak konfliktusba a pártközponttal, az 1957. október 24-i szám címlapja miatt. Ekkor a hetilap, tudomást sem véve az egy évvel ezelőtti forradalomról, a felállványozott, újjáépülő Budapest látképével jelent meg, táblán a következő felirattal: „A tatarozás alatt az árusítás, a közlekedés, a házasodás, a szaporodás, a futballozás, a totózás és lottózás, a burkolt áremelés, az intrikálás, a szórakozás és a Duna - zavartalanul folyik.” Minthogy azonban a címlapot piros-fehér-zöld nemzeti színekben nyomták, az ideológiai éberség őrei a főszerkesztőt raportra rendelték, és igazoló jelentést kértek tőle.

Földesen kívül egyetlen munkatárstól sem tűrte el, hogy ellentmondjon neki. Miheztartás végett előrebocsátotta: „Amíg itt én vagyok a főnök, mindig nekem van igazam”. Ha nem jutott semmi az eszükbe, megfenyegette a kollégáit: „Kiküldelek benneteket az életbe, témát keresni, de vissza se jöjjetek!” Érthető, hogy a szatirikus lap munkatársai nem kedvelték. A hatvanas évek elején, színpadi sikerei tetőpontján egyenesen azt tartották róla, hogy „elragadta a hatalom mámora”. A kiemelt káderek életét élte: szolgálati autó hozta és vitte a Gyulai Pál utcai szerkesztőségbe, a sofőrt napközben Nikodémusz Elli bízta meg feladatokkal. Tabi hetente egyszer randevúzott soros szeretőjével. Randevúi előtt bizalmasa, a Ludas Matyi szakszervezetise vett fel számára kétezer forintot a takarékkönyvéből, hogy ne kelljen sorba állnia a bankban, mert arra még ilyen fontos ügyben sem lett volna hajlandó. Amikor átvette a pénzt, az egész szerkesztőség tudta, hogy „nőnap” készül. Remélték, ettől másnap reggel jobb lesz a hangulata.

Ekkoriban, 1963-ban különbözött össze régi barátjával és sakkpartnerével, a nagyszerű karikaturistával, Kaján Tiborral. A konfliktus azon robbant ki közöttük, hogy a főszerkesztői szobához közel eső WC-t magának tartotta fenn. Kulcsát a fiókjában őrizte, miközben a másik mellékhelyiség egy emelettel feljebb volt, és az összes munkatársnak oda kellett járnia. Kaján „lázadásból” főhercegi koronát rajzolt a WC-je ajtajára. Amikor „megtorlásul” mindenki kapott fizetésemelést Tahitól, csak ő nem, becsapta maga mögött a főszerkesztői szoba ajtaját, kilépett a Ludas Matyitől, és a Tükör munkatársa lett.

Valójában nem a toilette használati joga miatt forrósodtak fel a szenvedélyek a Gyulai Pál utcában. Ahogy ezt Kaján elmesélte, Tabi rettegett attól, hogy egy merészebb karikatúra miatt a Párt megrovásban részesíti, ezért mint mindig, igyekezett biztosra menni. Ezért utasította el, hogy a rajzolók az ideológiai tilalomfákat feszegessék. Nem engedte megvalósítani igényesebb ötleteiket, minden kockázattól félt. Tartotta magát ahhoz, hogy a Ludas Matyi a mindennapi élet fonákságait tűzheti csak tollhegyre, bírálhatja a Patyolatot, vagy a Meteorológiai Intézetet, s természe150