Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

ves hallgatóink, most Bodrog Miklós szélborsodi evangélikus lelkész áll a mikrofon előtt, és felolvassa a forradalmároknak írt üzenetét.”

Korán lefeküdt, elege volt a napból. Mellette Edit szuszogott, Megígérte neki, hogy reggel elmegy vele csónakázni, de már bánta. Eldöntötte, hogy másnap telefonál Pestre, Gádornak, és megkérdezi, hogy mi újság. Éjféltájban elaludt, de nemsokára hangosan kopogtak a lakosztály ajtaján.- Ébresztő! A nép nevében! A forradalmi nemzetőrség parancsára, nyissák ki!

Tabi felgyújtotta a villanyt, kinyitotta a vastag tölgyfa ajtót. Két fegyveres ember

állt a Beatrix lakosztály előtt. Az egyiken viharkabát volt és géppisztoly lógott a nyakában. A másik fiatalabbnak tűnt. Vastag pulóvert viselt, egyik kezében zseblámpa, a másikban revolver. Mögöttük, jó néhány méterre a Palota szálló igazgatója. Ő vezette a forradalmárokat, mutatta meg, hol találják a vendéget, aki „hangosan izgatott a forradalom ellen”.- Mit akarnak tőlünk, éjnek évadján?- Itt most mi kérdezünk, maga tartsa a száját. Igazolják magukat. Adják ide az igazolványaikat.

Edit pongyolát kapott magára, és a székre vetett zakó belső zsebében megkereste a humorista személyijét. Aztán a sajátját is elővette a retiküljéből. A pulóveres átnézte az iratokat.- Szóval maga Tabi László, újságíró. Lakik Budapesten, a tizennegyedik kerületben, az Amerikai út 24. szám alatt. Maga pedig Kocka Gyuláné, tisztviselő, szintén budapesti, Garay utca 19. Ahogy látom, nem házasok.- Maguk az erkölcsrendészettől vannak?- Onnan aztán nem. Nekem mindegy, ki kivel fekszik egy ágyba. Szóltak, hogy jöjjünk, hát itt vagyunk - felelte az idősebbik.- Azt már tudom, hogy honnan nem jöttek. De akkor ki küldte magukat?- A miskolci forradalmi nemzeti bizottság. Maga egy kommunista újságíró, aki itt uszítja a népet a kormány ellen.- Félreértés történt. A Ludas Matyi munkatársa vagyok, soha nem politizáltam.- Azt majd alaposan megvizsgálják. Parancsunk van, hogy vigyük be a városházára, kihallgatásra. Ott tisztázhatja magát. Ha ártatlan, elengedik. A nő maradhat - zárta le a vitát a pulóveres fegyveres.

Tabi felöltözött, a forradalmárok lekísérték a Palota szálló előtt várakozó szürke Pobjedához. Beültek és elindultak Miskolc felé. Éjjel egy óra körül járt a szó, a kocsi utasai nem voltak beszédes hangulatban. Pontosan kik ezek, hová viszik és miért? Tabi a hátsó ülésen tűnődött, a ködös erdőt bámulta. Csak annyit tudott, hogy a három nap alatt gyökeresen felfordult a világ, és a rendszerből hirtelen mindenkinek elege lett. De hogy éppen ki lő kire, és ki van hatalmon, arról sejtelme sem volt. )ó, nincs többé Párt, se Rákosi, se Gerő. Az ország eddig is megvolt nélkülük. De akkor mit akar a kommunista Nagy Imre? Lehet, hogy egy hét múlva már a nevére sem emlékszik senki, úgy, mint 1919 őszén, a kommün bukása után egymást váltó miniszterelnökökre. Teljes a zűrzavar. Pesten sem ismerte volna ki magát, nemhogy Miskolcon. Azt meg végképp nem sejtette, hogy mit akarnak tőle. Vészbíróság elé állítják? Elítélik, és az ítéletet nyomban végre is hajtják? De milyen indokkal? Mert

124