Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

bának tekinthető egy komoly hivatástudattal rendelkező író esetében. De ő alkatát tekintve cinikusan pragmatikus volt, és soha nem tartotta magát írónak, csak humoristának.

Kedden, a fél tízes gyorsvonattal utaztak le Miskolcra. A SZOT üdülőkben október 23-án volt a turnusváltás. Úgy számították, hogy ha minden rendben megy, délután két óra felé érnek Lillafüredre, és még kapnak meleg ebédet. Persze ehhez az kellett, hogy pontosan érkezzenek, és a megrendelt taxi várja őket a Tiszai pályaudvaron, ahogy ezt Tabi előrelátóan, még pénteken megszervezte. Tartott tőle, hogy nem lesz ott a kocsi. Kellemesen csalódott, amikor a kijárat előtt meglátta a kék-fehér kockás Pobjedát. A sofőr leütötte az órát, készségesen kiszállt, elkísérte a peronra, és vitte a bőröndöket, melyre addig Edit vigyázott.

Az utazás mégsem sikerült úgy, ahogy tervezte. Első osztályra váltott jegyet, arra készült, hogy a bársonyüléses kupéban, ahol kettesben lesznek, kényelmesen átnézi majd a Pesten megvett napilapokat. De Edit nem hagyta. Alighogy helyet foglaltak, és behúzták az ajtót, beszélni kezdett, egész úton nem állt be a szája. Csinos kis fekete nő, de nem lángész. Néha úgy érzi, hogy csak annyi esze van, mint a tyúknak. Vagy ami még rosszabb, a papagájnak. De nem pont erre vágyott? Elege volt az intelligens és ambiciózus, mindent jobban tudó nőkből, amilyen a felesége. Úgy látszik, Edit és Lilla között nincs középút. Vagy ha van, ő még nem találta meg. Szeretője a Hungária néven újra megnyílt New York kávéház fölött dolgozott bérelszámolóként. Sötét irodában ült, harmadmagával. Az ő fizetését is Edit számfejtette. Közös társbérletben lakott az elvált férjével. A humorista annyit tudott róla, hogy politikai tiszt egy vegyvédelmi alakulatnál, és szájszaga van. Ennél többre nem is volt kíváncsi. Nem járt a Garay utcai lakásban, ahonnan Edit dolgozni járt a sajtóházba, de el tudta képzelni, milyen. Edit nem hívta fel magához, nem is ment volna. Hetenként egyszer-kétszer, néhány órára szobát bérelt egy lipótvárosi öregasszonynál. Odavitte a szeretőjét, aki mindig örömmel randevúzott vele. Utált hazamenni a mogorva katonához. Valahányszor találkozott vele a konyhában vagy a fürdőszoba előtt, mindig mondott neki valami sértőt. Úgyhogy amikor közölte a nővel, hogy beutalót szerzett a Palota-szállóba, az repdesett a boldogságtól. Két hétig gondtalanul urizálnak majd, ott, ahol annak idején a Meseautót forgatták. Kiszakadnak ebből a szürke és lepusztult, zavaros és nyugtalan világból. Megszervezte, hogy a C szárnyba kerüljenek, ahol a szakszervezeti üdülővé alakításkor meghagytak néhány fürdőszobás, kétágyas lakosztályt. Ott kettesben lehetnek, és a reggelit felhozzák. Csak az ebédhez és a vacsorához mennek le. Nem nagy élvezet együtt enni a primitív beutaltakkal. De ki lehet bírni, ha senkit nem ültetnek az asztalukhoz, amit telefonon elintézett.

Edit ruhákat vett az üdülés előtt. Talán azt hiszi, hogy kirándulnak, és esténként táncolnak majd? Hiú ábránd. Ő legföljebb a teraszig sétál, tovább nem. Legjobb esetben kifekszik a parkba, egy nyugágyba. Esténként pedig, legkésőbb tizenegykor, lefekszik aludni. De a nők nem törődnek az ilyen apróságokkal. Utazás előtt vásárolnak, addig járják a boltokat, amíg találnak valamit. És még el is mesélik. Alighogy kigördült a vonat a Keletiből, Edit hosszú történetbe kezdett. Hetekig járta a bolto119