Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sajó László versei
megszólítalak felszólítalak a határidők már nagyon szorítanak szólok de minden szavam suta kerülgetlek mint most ezt a szökőkutat nincs benne víz nem szökik elázom a bőrömig vérrel verítékezem mégsem kulcsolom imára két kezem Isten! pedig nem bánnám ha volna néhány ötleted innen hova ha hull a megváltás hava tudom csak Hozzád szökhetek szívem nem dörömböl kiszököm Mrömből hol van az ég a szokásos sétám a nyomasztó kórházi allén már túl hosszú nekem amilyen - bocsásd meg hogy ezt mondom - rövid az életem de ezt az utat még megteszem fél lábon is kibírom mint a fájdalmat én üvöltök Te hallgatsz túl hosszú ez a getszemáni konok csönd fent csak felebarátim hamari hullajelöltek a türelmetlenebbje zajong hogy már megint van egy halott bocsásd meg nekik de itt már nem tudják egyáltalán még bármit is miért cselekszenek mikor a várva várt halál az ajtóban áll minden egyremegy ne halld a szitokszókat de végre vedd észre lelkűnkben a pánikot mindegyikünk már a végső szörny torkában ebben a világvégi lidérces ispotályban kórtermek holt lelkek örökös neonhomály van 7
