Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
- Én azt mondtam: nyilván dolga van, hogy így elmarad. Kilenc hónap múlva hazajött, homlokon csókolt, tisztába tette a magával hozott csecsemőt, és kiment a konyhába vacsorát csinálni.- És maga? Meg se nyikkant?- Nem én. Gondoltam, majd elmeséli, ha akarja. Csak nem fogok faggatni valakit, akiről tudom, hogy szeret?- És elmesélte?- Nem. Gondoltam, ha érdekes lenne, biztosan elmesélné.- Bevallom őszintén, én megfojtottam volna. És felgyújtottam volna a házat. És felakasztottam volna magam.- És az jobb? Maga nagyon ideges természetű, kedves barátom. Az ilyen embernek sohasem volna szabad megnősülnie. Szilágyi Lilla, már akkor, amikor 1947 decemberében feleségül ment Tahihoz, nyakig merült a politikába. Ugyanúgy, mint a bátyja, Dénes, aki a magyar zsidók tömeges Palesztinába való kivándorlását, az aliját szervezte a második világháború kitörése után. Lilla 1946-tól kezdve a Népszava újságírójaként küzdött a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesülése ellen. Egyik harc sem kecsegtetett sikerrel. Dénes ezt be is látta. Attól tartva, hogy a Zsidó Munkaközösségben 1939 és 1943 kötött betöltött szerepét a kommunisták felhasználják ellene, néhány héttel a húga esküvője előtt nyugatra távozott. Lilla viszont nem adta fel: meggyőződéses híve maradt a pártfúziót ellenző Kéthly Annának, aki az életét kockáztatva itthon maradt. (1950- ben zárt tárgyaláson állították bíróság elé, és életfogytiglanra ítélték.) Míg példaképe, aki a kortársak szerint „asszonyként a legbátrabb férfi volt a magyar parlamentben”, az ÁVH börtönében ült, Lilla mindent megtett érte. Rendszeresen találkozott más, „jobboldali” szociáldemokratákkal, szervezkedett, leveleket és iratokat írt és juttatott el az angol és amerikai követségre. Szervezte a nyugati politikusok tiltakozását Kéthly bebörtönzése miatt, ami eljutott Rákosihoz is. Tevékenysége a korabeli jogszabályok alapján állam elleni összeesküvésnek minősült, és az ÁVH emberei valószínűleg évekig megfigyelés alatt tartották az Amerikai úti lakást, ahol lakott. Tabi minderről semmit sem tudott, legföljebb csak sejtett valamit. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a politikáról egészen más a véleménye, mint a feleségének. Úgy illettek össze, mint a tűz és a víz. A Párt agitációját és propagandáját „sziszegve szolgáló” humorista a Rákosit és bandáját szívből gyűlölő, művelt és okos nővel élt együtt. Felfogásukat nem lehet összeegyeztetni. Elég volt, ha ránézünk a szatirikus lap 1948. február 28-i címlapjára. Ezen a már ismert, izmos (egyébként a század elejei szociáldemokrata plakátról eltulajdonított) munkás sújt le kalapácsával a kommunista párt képviseletében. Az üllőről apró politikus figurák repülnek a levegőbe, köztük, Kéthly Anna, Bán Antal, Szélig Imre és mások, miközben a mutatványt Rákosi Mátyás, Veres Péter, Marosán György és a dolgozók mellett Ludas Matyi figurája is lelkesen tapsolja. Mit mondott a felesége, amikor ezt meglátta? Biztos idézte a korabeli viccet a kért párt egyesüléséről: „Enni jó, inni jó, fúzijó.” És a politika nem csak az eszmék 112