Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

- Jó időre elegem lett a házasságból. Különben is, kit vegyek el?- Még kérded? Engem, a gyermeked anyját. Ennyivel tartozol nekem azért, hogy elcsábítottál. Most, hogy özvegy lettem, összeházasodhatunk. Úgy, ahogy 1946-ban szeretted volna.- Elment az eszed? Felnőtt nő voltál akkor is, nem pedig ábrándos bakfis. Most meg már harmincöt éves asszony, és özvegy is... Keress magadnak férjet, adj fel apró- hirdetést. Csak én ne jussak többé az eszedbe. Azért hívtál ide, hogy megkérd a kezem?- Gondoskodtam róla, hogy mindenki értesüljön az eljegyzésünkről. Kisasszony, a tortát!

Júlia tapsolt, és a felszolgálólány, úgy, ahogy előzetesen megbeszélték, már hozta is a meglepetést. A humorista se köpni, se nyelni nem tudott. Csokoládétorta, rajta marcipán rózsa, jókora szív a felirattal: a boldog jegyespár, Tabi László és Erdős Júlia. Pezsgőt is hoztak és két poharat. A nő megkocogtatta az egyiket és felköszöntőt mondott a Zserbóban. Megemlítette, hogy közös gyermekük már nyolc éves, és milyen szép családot alkotnak majd. Majd elsüllyedt szégyenében. A közönségből vagy fél tucatnyian ismerték Tabit, és gratuláltak a boldogságához. A végén neki kellett kifizetnie a számlát, s fogadni a személyzet jókívánságait.

Kínosabb jelenetet, mint amit a Zserbóban átélt, ki sem lehetett volna találni. Estére Lilla fülébe is eljutott a híre. Csak annyit mondott neki:- Ettől a nőtől minden kitelik. Tőlem azt teszel vele, amit akarsz, akár el is vághatod a torkát. De mindenképp szereld le valahogyan, mert pokollá teszi az életed.

Tahinak a lehető legrosszabb ötlete támadt. Azzal kárpótolja Júliát, amiért nem veszi feleségül, hogy örökbe fogadja a lányát. Elvégre az övé, így kívánja a tisztesség. A nevére íratja, tartásdíjat fizet utána. Ezzel segít neki, amire rászorul. A könyvkiadóban olyan alacsony a fizetése, hogy abból magát is alig tudja eltartani, nemhogy a gyereket. Erika talán nem lesz olyan kótyagos, mint az anyja... Felnő, és egyszer biztos férjhez majd, gyerekei lesznek. Folytatódik az utódaiban, neki is része lesz a földi halhatatlanságban, mint minden normális férfinak, aki utódot nemzett.

Júlia mikor belátta, hogy Tabi soha nem veszi el feleségül, elfogadta az ajánlatát. Elmentek a közjegyzőhöz, és mind a ketten hivatalos nyilatkozatot tettek a leány- gyermek apaságáról. A humorista ennél rosszabb döntést még nem hozott. Rövidesen rájött, mekkora hibát követett el, de akkor már késő volt. Erika persze nyolc évesen még nemigen értette, mi történik körülötte. Az iratait kicserélték, és azt mondták neki, hogy ezentúl a humoristát szólítsa apunak.

Üggyel-bajjal kitért az új, szörnyűnek ígérkező frigy elől, de abban sem volt boldog, melyben élt. Persze, minden kapcsolat más okból romlik el. Tolsztojnak igaza van az Anna Kareninában: „Az úgynevezett boldog családok élete szinte mindenütt hasonló formák között zajlik, a boldogtalanok azonban mindig a maguk megismételhetetlen módján szenvednek.” Nagy igazság, bár nem megyünk vele túl sokra. A humorista többször is visszatért a témára, bár egyik írásában sem fejtette meg a rejtélyt. Oda jutott, hogy ha a férfi bízik a nőben, ugyanúgy megcsalják, mintha bizalmatlan. Lilla emancipált, a közélet iránt szenvedélyesen érdeklődő, aktív és független nő volt, akit Tabi A házasélet titkáról című humoreszkjében örökített meg.- Hát szóval ezért nem boldog az én házaséletem. Pedig szép otthonunk van és tisztes jövedelmünk.

110