Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Czakó Gábor: Világvége 1962-ben

- Akkor miért maradt el tőle a hangya meg a méh? - kérdezte gúnyosan feje ir­datlan magasából Ló. Történt ugyanis, hogy fölállt és kinyújtózott. - Náluknál töb­bet senki sem gürizik e földön. - Nyújtózott, ásított, majd visszatespedt a székére. - Talán csak én...- Mert mind nő - szögezte le Hamzsa Bég. Talán gúnnyal, talán kárörömmel. - Nincs kizárva, hogy Üj-Guinea valamelyik vulkánkitörés által elzárt völgyében lap­pang egy nemét vesztett törzs, csupa picinyke, emberre emlékeztető rabszolga- pondró, akik egy irdatlan tornyon robotolnak, hogy annak a tetejéről a királynőjük majdan, évezredek múltán átpillanthasson a hegygerincen...- Mit fog látni ? - Kérdezte Mancus, a táncosnőtudató pincérlány.- Egy másik hegyvonulatot.- A fejlődés következő hullámát a gépek indítják el. - Tekintett a jövőbejó. - Eddig csak általunk fejlődtek a traktorok, a telefonok meg a rakéták, ezután a saját kezükbe veszik a jövőjüket.- Mi pedig rovarrá sorvadunk? - kérdezte élesen Kis-Szellő.- Vagyis nővé? - a pultoslány vihogott: talán saját kérdésén, talán Rejtő Jenőn. Hamzsa bég tagadólag rázta fejét.- Sem nők, sem férfiak nem leszünk. Nézzetek körül: gerinctelenedúnk és nem- telenedünk. A téma kimerültével Karcsi kérdéssel zárta le kérdését: - Lacikám, még egy sör?- Mindent az angolok találtak ki - dúnnyögte az irdatlan csaposlány, aki a pult alatt olykor olvasni is szokott. Háború előtti tiltott irodalmat. Most éppen a Piszkos Fred a kapitány című Rejtő-remeket. Ezt a feje fölött leskelődő néger elefánt is tanú­síthatta. Volna. Mert az elefántok egyrészt nem vallanak barátaikra, másrészt sosem hazudnak.- Meg az oroszok! - Emelte intő mutatóujját Karcsi. Zelleri megrendelte a sör-kört. Lekötelezettje volt Karcsinak, amióta az megvédte. Történt ugyanis, hogy nagy rakás bukása miatt elcsapták az évfolyam-titkárságból. Mire Karcsi fölállt a gyűlésen és fölolvasta a tagkönyvből, hogy a „KISZ-tagnak kö­telessége képességei szerint tanulni és dolgozni.” Jelentőségteljesen levette szemüve­gét, mint aki már az igazság birtokában van, s fölösleges a részetekkel bíbelődnie.- Nos tehát, mi, csupa auditor iurisprudentiae, iuris candidatus9 büntethetünk- e egy hibáért kétszer? - Erre a kari KISZ-vetők latin tudásuk arányában erre-arra csavargatták fejüket az elnöki asztalnál. - Ha Zelleri kolléga képességeiből csak eny- nyire futotta, jogos-e őt az utóvizsgák mellett a KISZ-titkárságától is megfosztani ? Buffant a röhögés. Zellerit leváltották, a tagság pedig újra megválasztotta. A sörök megérkeztek, mire Udvari Szultán szerepelhetnékje legyűrte becsületét, és így szólt, lassan, mintha a sörhabból nyalogatna ki szó-legyeket. Leszopogatná, majd kiköpné őket. Kezével mutatta a zárójeleket.- Ha felmerül a kérdés! Ha már, akkor, figyeljetek! Mértéktelen fejlő(d)és - ér­téktelen fejlö(v)és - mértéktelen fej(l)esztés - értéktelen fej(v)esztés. - Tanítását be­fejezvén leszögezte: - Gondolkodom, tehát - bolond - vagyok. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom