Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Alexa Károly: ...szövegek otthon. II.
tetésében meg kell tartani a spontaneitás és a tudatosság kellő arányait, ajánlatos a szerkesztési szándékot folyamatosan egyeztetni a kor kívánalamaival és kínálataival. Nézve az éves tartalomjegyzékek szerzői listáit elég pontosan leírható az a kör, amely otthonosan érzi magát az Életünkben. A névsort impozánsnak érzékelem, de pontosan tudni vélem azt is, hogy kiknek lenne még helye itt, csak hát... Sok új szerző épült be a többiek közé és nemcsak fiatalok. Nem mutatkozik - vélem én - semmiféle stiláris vagy tematikai sovinizmus. Azért - engedelmet érte - hadd nyugtázzam örömmel az olyasféle élő és néhai íróbarátok támogatását, mint Vasadi Péter, Jókai Anna, Gyurkovics Tibor, Nagy Gáspár, Tandori, Fehér Béla, Tornai József, Kalász Márton, Szőcs Géza, Kovács István, Czakó Gábor, Keszthelyi Rezső, Oravecz, Végh Attila, Prágai, Pardi, Sarusi, Balogh Robert, Borbándi, L. Simon, Dobai, Kulin, Döb- rentei, Szepesi, Tuskés Tibor, Kemenes Géfin, Sándor András, az oly gyakran felbukkanó Zalán és Géczi, és még annyian, az „újak” között Mánta György, Tárnok Zoltán, Pelle János, Patak Márta, Weiner Sennyey, M. Kiss Sándor, Bogár László, Gyukics és mások. Hát a helyiek-helyi kötődésűek? Báger, Nagy Gábor, Fűzfa, Varga Virág, Molnár Miklós, Békés Márton, Lőcsei Péter, Szauer, Pusztay, Sajó László, Balázs Géza... és még annyian. Felsorolhatatlanul. És folytatódott minden, ami korábban meghatározta az Életünk világképét a képzőművészeti válogatásban és a helyi hagyományok megmutatása terén is. Kodolányi Lászó, Tornay, Blaskó, Lessenyei, Rumi Rajki, Veres Gábor, Tóth Imre, Rónaszéki Linda, Garas, Németh János, Marosfalvi stb., stb. - festők, fotósok, szobrászok, építészek. És Pannónia... Mondanám, hogy ez is megér egy kötetet, ha az idesorolható szövegek tetemes hányadát nem én írtam volna... És érzem, hogy most kezdek túllépni a szerkesztői-listázói „ildom” határain... De egyetlen leltári tényezőt nem hagyhatok említetlenül. Erre is korábbi kezdeményezések adtak biztatást, és úgy érzem, hogy az idevágó lapszámok esélyesek a hosszabb távú megmaradásra. Ezek az ún. „különszámok”. A lehető legtágasabb skálán. A Chernel-szám és a vasi „bor”, a Kőszeg-szám és a sárvári diákköltők, a betyárok, a szombathelyi csillagászat, Dalmácia és a Czuczor-Fogarasi-szám, Tatay-szám és Ta- káts Gyula-összeállítás, Zalán-, Géczi- és Tóth Erzsi-szám, és persze megint Hamvas (2007. 2-3.) - amely antológiát újra kellett nyomtatni... Ha az utolsó bekezdést azzal kezdeném, hogy a felsoroló ismertetés végére jutottunk, mintha azt mondanám, hogy ez a Vas megyei történet befejeződéséhez közeleg. Merem remélni, hogy nemcsak a mai magyar kulturális élet, de az elmúlt félszáz éve művészeti szabadságharca is a folytatás mellett voksol. Egyházashetye, 2012. december 13. 138
