Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)
biciklivel át a faluba. Némelykor Celldömölktől busszal. Akkoriban kezdtük újraszervezni a frissen alakult Pro Egyházashetye Egyesület vezérletében az évenként tartandó Berzsenyi-napot. Ezeken az ünnepeken, falunapokon írók, költők voltak a vendégszónokok: Nagy Gáspár, Alexa Károly, Mányoki Endre, Lászlóffy Aladár Kolozsvárról, Kiss Gy. Csaba, Szörényi László, Fábián László, Zalán Tibor, Orbán Viktor kétszer is, Mádl Ferenc, Szőcs Géza, Kovács István, Láng Gusztáv, András Sándor. Majthényi László barátom polgármestersége idején stabilizálódott a rendezés dolga, vagyis az ünnep megfelelő körülményeinek biztosítása. Azóta az önkormányzat a gyakorlati szervező, én csak „besegítek” és mai nyelven szólva a „moderátor” szerepét alakítom.- Egyházashetyei kisnemesiportáján Ön két nagy társasági ünnepet is szokott tartani: a májusi Berzsenyi-napot és az augusztusi Lajos-napot. Mostanában kik a vendégei?- A két ünnep közönsége olykor egybe is csúszik - immár több mint húszéves hagyományokról van szó. A vendégsereg törzse nem nagyon változott, csak időközben újabb nemzedékek bukkannak fel. Sok író, költő van a barátaim közt, tudósok, zenészek, művészek. Krasznahorkai Lászlótól Szőcs Gézáig, Zalán Tiborig, Balázs Attilától Fenyvesi Ottón át Reményi József Tamásig, Sándor Andrásig. A barátaim egy része a régi Mozgó Világ szerkesztőiből, íróiból regrutálódik; Alexa Károlytól Szörényi Lászlóig, Mányoki Endréig. De ahogy maga az élet, ez is folyamatosan alakul; vannak jobb és rosszabb, nehezebb periódusok és évek.- 1983-tól dolgozott az Életünknél. Szerkesztőként milyen lehetőségei voltak akkori- A laphoz Péntek Imre költő-szerkesztő épp akkor megüresedett helyére kerültem. Pete György volt a főszerkesztő, a fiatalom meghalt Rózsa Béla a helyettese. Én jó harmincéves férfiúként és persze sameszként, akkoriban rögtön arra gondoltam, a frissiben betiltott Mozgó Világ szerzőit át lehet csábítani zz Életünkhöz. És úgy gondoltam, hogy elsősorban saját nemzedéktársaimmal lehet lapot csinálni; persze akkoriban a fiatal írókkal is, de magával a József Attila Körrel a közélet irodalompolitikai színpadán is állandó, viharokat kiváltó bajok voltak. Ez az „átcsábítás” részben sikerült is - de maga az Életünk is friss, felívelő, bátornak is mondható szakaszában járt. Rögtön hozzá is teszem, a főszerkesztő Pete György is hasonlóan vélekedett; ő különben mai szemmel nézve hihetetlen ambíciókkal utazott-szerve- zett, rendszeresen pendlizve a főváros és Szombathely között; kapcsolatokat ápolva és kéziratokat gyűjtögetve. Láng Gusztáv is akkoriban érkezett Szombathelyre - erre az időszakra esik az Életünk történetében a határon túli magyar irodalom felkarolása is. Aztán belső lehetőségként és igen szerencsés adottságként említem, hogy akkoriban tűntek fel az országos palettán önálló kötettel és a nagyobb folyóiratokban is az olyan „helyi erők” is, mint Molnár Miklós, Székely Ákos, Tábori Ottó vagy Baló László, aztán a fiatal kritikus Gyurácz Ferenc - velük könnyebb volt a szerkesztő 69
