Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Szigeti Csaba: Regény a regényben
nizmusunk ehhez hozzásegít. A regény első változatában - erről később még lesz szó - a mű színhelye nem Güns vagy Kőszeg, hanem Frohnleiten, ez a mai szlovén határhoz közeli falu, Lavamünd városa mellett. Az A Parnasszus felé mint végső változat egyik döntő változtatása a helyszín áthelyezése Frohnleitenből Kőszegre. Az ezzel párhuzamos másik változtatás az egyik gyönyörű, boldog-boldogtalan nőalak nevének megváltoztatása: a korábbi Schwartz Kamilla kisasszonyból Küssing kisasszony lesz, pedig ő a regényben nem csókol senkit. Ami az orgonákat illeti a XVIII. század derekán, erről alapos ismereteink vannak, hála egy kitűnő feldolgozásnak (Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák KŐSZEG, Zeneműkiadó, Budapest, 1974). A mi Baldus Jánosunk játszhatott a Szent Imre-templom orgonáján (Schwarz Kristóf műve), „1748-ban megérkezett a Szt. Jakab-templom számára a Bécsben készített új orgona (Szigeti Kilián: i.m., 21. p.), Sonnenholz Gottfried műve, és 1740-től volt orgona a Kálvária templomban is. A fiktív, elképzelt, kitalált Kőszeg és földrajzi környéke a történeti valóságosság követelményeit kielégítő módon bomlik ki a regényben, vagyis a műben megjelenő mikrotársadalom mentalitástörténeti szempontból szerintem teljesen hiteles vagy hitelesként érzékelhető (a mentalitástörténeti hitel ugyanazt a minimális követelményt jelenti a művelődéstörténeti regényben, mint az ún. történelmi hitel a történelminek nevezett regényekben). A környéken laknak parasztcsaládok, van erdőőr is, Ivánics nevű (férfiúi szüzességét Baldus János ennek lánya, Marinka kedves segítségével veszíti el a könyvben), és figyeljünk a nevekre: a városban laknak az ún. „ponzichterek” (ez Füst Milán elnevezése is, a szó szinonimájaként a regényíró a „cíviseket” jelöli meg): Farbaky úr, a vincellér, Flégliné Zsuzsi, a János páter gazdasszonya, Goldberger Jakab, a csizmadia, Inguss úr, a vendéglős, Kremholz úr, a hentes (Füst Milán külön hangsúlyozza, hogy ő is egy ponzichter), Klemens Küssing úr, a vízimolnár, Zundell úr, a kovács. Körülöttük laknak a szolgálók, akiknek legfontosabb megjelenítője Juliánná és Menyhért, alias Tóbiás vagy Tóbi. Ez egy kompakt és teljes iparos-kézműves kistársa- dalom, asszonyokkal, gyerekekkel, öregekkel. Ám amint főszereplőnk, Baldus János, a leendő orgonaművész növekszik, úgy tágul az általa belátott földrajzi és társadalmi tér is. Földrajzilag: Apáti, Nagy Genes, Sopron, Szombathely, Veszprém, Graz, Pfarr- dorf, Pozsony, hogy utána Baldus János orgonista áttelepüljön ennek az egész térségnek a központjába, Bécsbe, Hietzingen, a mai Bécs XIII. kerületén keresztül belépve oda. És a földrajzi térnek ezzel a tágulásával párhuzamosan tágul a társadalmi tér is: feltűnik a zenekedvelő grazi káptalani levéltárnok, egy kapitány, köznemesek. S mivel a nemesi arisztokrácia képviselői nem Kőszegen belül élnek, a különböző kúriáktól a kastélyokig megjelennek grófok, bárók, sőt hercegek is, felhangzik a Sennyeiek, a Ná- dasdyak, a Dobzsenszkyk, a Dohnák neve (a polgári-iparos származású Baldus János rövid házasságában egy szép Dohna-lányt szeret). Mivel a cselekményszövés újramondása csak rossz próza lehet, csak azt szögezném le, hogy ez a „Kőszeg-regény” nagyon jó regény, és egyben bárki filológus és irodalomtörténész számára igen izgalmas szöveg, már ami a keletkezésének a történetét illeti, amibe nehéz belelátni, mert Somlyó Györgytől tudjuk - idéztem az előadás 78
