Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Marek Viktor: A Kesztölci Köztársaság
tulajdon védelmének megszervezése volt. Fegyvereket az elkövetkező napokban Esz- tergom-Táborból és Budapestről is hoztak.25 Több mint 200 férfi csatlakozott a Nemzetőrséghez.26 A faluban járőröztek, fenntartották a rendet, igyekeztek megakadályozni az előző napokban elszaporodott lopásokat.27 Valóban rendelkeztek tankkal is, de azt nem félelemkeltésre használták. A Nemzeti Bizottság első ülésére október 29-én került sor. Ekkor döntöttek arról, hogy biztosítják a pékség további üzemeltetését. Felszólították a tsz-elnököt, hogy folytassák a betakarítást.28 Elhalasztották a földosztást.29 Valóban felmerült a pálinkafőzés kérdése is30, de az újságcikk állításával ellentétben nem önös érdekből, hanem mert az alapanyagot nem tudták hol tárolni. Ekkor volt ugyanis idénye a pálinkafőzésnek, és ez olyan problémát jelentett, amit sürgősen meg kellett oldani, főleg, ha a közvagyon védelmét tartották szem előtt. A Nemzeti Bizottság elrendelte az éjszakai kijárási tilalmat is, ezzel a kommunistákat is védeni akarták. Felszólították a munkásokat a munka felvételére31, október 30-án azonban a bányászbuszra ismeretlenek a „Ne menj dolgozni, mert deportálnak!” feliratot festették.32 A korábban említett 1945-ös eseményekkel a háttérben érthető, hogy ezek után mégsem álltak munkába az emberek. A Nemzeti Bizottság munkájáról az újságcikkek állításával szemben általánosságban azt mondhatjuk, hogy az eddigi hatalom széthullása után megpróbálta megszervezni az életet, biztosítani a további munkát, és megfelelő válaszokat adni a felmerülő problémákra. Kertész Ferenc lelkiismeretes vezetőnek bizonyult. Rá is érvényesek azok a tulajdonságok, amelyekkel Kahler Frigyes jellemzi művében33 a forradalom helyi vezetőit: ’’...higgadt, az indulatokon úrrá lenni tudó tekintélyes vezetők, akik nyugalomra intő szavakkal, hathatósan lecsillapították a kedélyeket”34. Több visszaemlékezés is azt támasztja alá, hogy ő volt az, aki lehűtötte az esetlegesen heves vérmérsékletű nemzetőröket. A november 4-i események is ezt igazolják. A szovjet bevonulás hírére a nemzetőrség helyettes vezetője, Simonek Lukács ösz- szegyűjtötte és a pártházba zárta a kommunista vezetőket. Nem akarták őket kivégezni, csak féltek, hogy a híreken felbátorodva ellenük fordulnak a kommunisták.32 Kertész a pártvezetők feleségeitől értesült az eseményekről, és személyesen járt közbe az elengedésükért, akik így sértetlenül távozhattak. November 4. után is fenntartották a rendet a faluban a nemzetőrök. Valójában a Pilis lábától Piliscsabáig a kesztölciek ellenőrizték a területet. December 15-én, amikor a karhatalmisták behatoltak a faluba, nem ütköztek ellenállásba, mivel addigra a nemzetőrök is megfogyatkoztak, és a falut is meg akarták kímélni az értelmetlen pusztítástól. A megtorlás, a korábban már leírt három statáriális ítélet mellett, 1957. július végén kezdődött. Letartóztatták Kertész Ferencet és még tizennégy embert a faluból. Fekete Mihály nyugatra távozott. Simonek Lukács elbujdosott, majd csak 1963-ban fogják el, s folytatnak ellene vizsgálatot.36 1958. február 5-én hirdettek ítéletet. Kertész Ferencet 5 évre ítélték, a többieket 7 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtották. A távollévő Fekete Mihály 10 évet kapott.37 Az 1958. december 16-án, dr. 93
