Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Marek Viktor: A Kesztölci Köztársaság

Az „ellenforradalom” okaiként 1956. december 2. után az MSZMP több indítékot is megnevezett:11 a Rákosi-Gerő klikk helytelen politikáját, a Nagy Imre és Lo- sonczy Géza vezette „pártellenzék” tevékenységét, a „Horthy-fasiszta” és más illegális kapitalista erők aknamunkáját, a nemzetközi imperializmust. A kor sajtótermékei ezek fényében mutatták be a forradalmat. A tömeges megfélemlítés és megtorlás mellett az emberek szemléletét is át akarták alakítani az események nevetségessé tételével és a résztvevők megalázásával. A kesztölci események sajtóvisszhangján jól látható, ahogy előbb egy országos, majd egy megyei, végül egy helyi lap mindent megtesz a forradalmi események lejáratásáért. A büntetőperek mellett, melyekkel a résztvevőket sújtották, a cikkek és a szájhagyomány útján terjesztett pletykákkal az egész forradalom lényegét akarták elkendőzni, az eseményeket bagatellizálni.

De vajon miért pont Kesztölc? Miért itt kellett a megtorló intézkedések mellett álhíreket is terjeszteni? A válasz megadásához két problémát kell megvizsgálnunk. Egyrészt azt, hogy mi vezetett a forradalomhoz a faluban, és hogy mi történt pontosan a forradalom alatt. Másrészt fel kell tárni, hogy milyen személyes indítékok állhatták a legenda híresztelésének hátterében.

A bevezetőben szó volt róla, hogy a falu lakossága túlnyomó többségében szlovák nemzetiségű bányász volt a XX. században.12 A két világháború között a gazdasági világválság idején több család Franciaországban és Belgiumban vállalt munkát, ahol szükség volt képzett bányászokra. Ezekben az országokban többen kapcsolatba kerültek a kommunista eszmékkel. Volt olyan, aki be is lépett a francia kommunista pártba.13 A világválság elmúlásával a családok hazatértek. A legutolsók a világháború kitörésekor érkeztek meg. Kesztölcön tehát több baloldali érzelmű ember is élt. A környéken csak „Kis-Moszkva”-ként emlegették a települést.14

AII. világháború egészen 1944 végéig megkímélte a falut, mivel a hadiiparnak is szüksége volt a szénre, így a bányászok otthon maradhattak dolgozni. Mindezek fényében nem meglepő, hogy amikor 1944. decemberében bezárult az ostromgyűrű Budapest körül, a kesztölciek várták a szovjet csapatokat egyrészt a szláv testvériség okán, másrészt a falu baloldali beállítottsága miatt.

Az új világ azonban nem úgy köszöntött be, ahogy a falubeliek várták. A falu férfilakosságának nagy részét, több mint 300 embert hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára. 1945 tavaszán az egész falut kiürítették egy hónapra, hogy akadály nélkül foszthassák ki. A kényszermunkából 1947 és ’49 között térhettek haza azok, akik túlélték az utat és a munkát.

Egy szemtanú így emlékezik e háború utáni évekre: „Tehát minket így ért a fel- szabadulás, ami sok halált és keserűséget hozott a népre, majd teltek az évek, de a gyűlölet megmaradt a népben. Jöttek a ’47-es és a ’49-es évek, és a ’49-es szavazás, ami nem volt más, mint a vörös terror kezdete. Jöttek a beadások a föld után, tojás, hús, szőlő után, bor beadás és az ötvenes évek szégyene, a néptől elvették a földet.”15

Mindeközben a falu kommunista vezetői között is ellentét alakult ki. Akik nem fogadták el az uralkodó sztálini irányvonalat, kiszorultak a vezetésből. Ilyen ember volt a későbbi Nemzeti Bizottság vezetője, Kertész Ferenc is.

91