Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Zalán Tibor: Szamár a torony tetején
NAGYAPÓ NAGYAPÓ Hát, anyád elment oda, régen, nagyon régen... s azóta ott lakik. Van a holdon egy holdnyi földje. Fiának meg lent egy földnyi holdja. Na, ez most össze van kavarodva... ZEBULOND Te csak kavargasd, vén szamár, amíg bele nem gebedsz. Almos vagyok, fázom, aludni megyek. BOLDIZSÁR Menj csak komám! Én is megyek. De előbb még valamit kérdezek. Nagyapó, te mindent tudsz, hát mondd meg nekem, merre induljak el, a Holdat hol lelem? NAGYAPÓ Sehova se mész. Megtiltom neked! Lehet, hogy ez az út halálba vezet. Messze van háza a Holdnak, előbb idegen városok fényei ostromolnak, azután szénaboglya, majd egy kút, elveszejtő lápon keresztül visz az út, benne sok-sok lidérc lakik, folyó felett híd, a túlpart messzeségbe veszik, mögötte nagyváros, város tornyán a hold fészkel, na, mármost, onnan indul útra, fel a magas égbe éjjel, s a magasból ki tudja... vissza a hajnali kékbe... BOLDIZSÁR Holnap elindulok... megjövök estére... ha meg nem estére... megjövök egy hétre... ha egy hétre nem, hát jövök esztendőre... NAGYAPÓ Akkor én már répát kint a temetőbe’ rágcsálok, s egy árva hangaszálon hangicsálok. BOLDIZSÁR Megvár maga engem... ZEBULOND Tényleg útra készülsz? Nem hiszem, hogy nekem is veled kéne mennem... BOLDIZSÁR Anyám nélkül szívem soha meg nem békül... NAGYAPÓ Tudtam, hogy ez lesz, hogy elmész végül. BOLDIZSÁR Csak lássam... érintsem... aztán visszatérek... NAGYAPÓ Megtiltom, hogy elmenj... este visszavárlak... egy... na, jó, két répával megvacsorázlak. BOLDIZSÁR Hallod, komám, micsoda egy zene? ZEBULOND Hallom. Cirkuszi. A lelkem rezdül bele. Randa egy hely az, kis bolondom, kerüld, ha tudod, hogy miért, megmondom, rab állatok, állat bűvészek, talmi csillogás, álművészek hona, az egész valami rossz börtön rokona... BOLDIZSÁR Én azért elmennék oda, csodáit meglátni. ZEBULOND Ilyen olcsóságtól nem kell sokat várni. BOLDIZSÁR Hátha látunk... fókát. ZEBULOND Vegyél nyalókát, nyaljad addig még lesz belőle fóka! 27
