Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések

Egy 1983. áprilisi Gazdag Erzsi-levélből megtudjuk, az írószövetség helyi csoportja aktuális tisztújító gyűlését a városháza előadótermében tartották Nagy Gáspár, a Magyar írók Szövetsége titkára részvételével. Szeptemberben kelt a levél, amely az írócsoport tagjait arról értesíti, hogy a következő, TIT-klubban rendezendő találkozón azok a költők, írók mutatkoznak be, akik az akkoriban megjelent „Egerszegi füzetek” című antológiában szerepelnek. Műveiket zalai előadóművészek szólaltatják meg. „Előadás után közös dolgainkról beszélgetünk: szó esik az itteni írók és költők jövőbeni zalaegerszegi szerepléséről is” - írja Gazdag Erzsi a levélben, amelyet Lőrinczy Huba is aláírt - immár a Magyar írók Szövetsége tagjaként, a nyugat-magyarországi csoport titkáraként. Az eseményre később a Vas Népe című napilap is felhívta a figyelmet, amennyiben „Vidéki íróműhelyek” címmel összefoglalót közölt. „A nyugat-magyarországi írócsoport Győr-Sopron, Vas és Zala megye alkotóit, irodalmárait fogja össze. A szombathelyi TIT-székházban tartott heti találkozások afféle műhely- beszélgetések, viták. Az írócsoport rendezvényei közül kiemelkedően nagy volt az érdeklődés a Zala megyei írók bemutatkozása iránt... Az írócsoport szorosan együttműködik a helyi tanárképző főiskolával és az Életünk szerkesztőségével.” (32) A cikk azonban nem csak e reflexió miatt érdekes, hanem mert az írócsoportok országos helyzetét tekinti át. Rögzíti a tényt, hogy a Magyar írók Szövetsége tagságának egy jelentős része vidéken él, akik tájegységenként hét írócsoportot hoztak létre az írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok összefogására. Leírja, hogy az írócsoportok rendszerint egy-egy folyóirathoz kapcsolódnak, köréje gyülekezve szervezik, alakítják programjaikat. Több városban a folyóirat szerkesztősége ad helyiséget az alkotóknak, a találkozóiknak, a rendezvényeiknek. A szerző nyomatékosítja: az írócsoportok nem csak az írószövetségtől, hanem a helyi tanácstól és szervezetektől is támogatást kapnak, mert térségük szellemiségének alakítóiként, szellemi műhelyként ismerik el őket. Példákat olvashatunk arról, mely városokban van önálló helyisége az írócsoportnak: Pécsett a Jelenkor szerkesztőségével alakult ki jó kapcsolat, Komlón a városi tanács irodalmi alkotóházat teremtett a Mecsek egyik legszebb üdülőhelyén, Sikondafür- dőn. Az észak-magyarországi írócsoportnak nincs önálló helyisége, de a Napjaink című irodalmi folyóirat egyik helyiségében találkozhatnak alkalmanként az írócsoport tagjai. Érdekes, hogy a gondos áttekintés alatt nincs szerző feltüntetve, mindenesetre alapos előkészítése illetve megtámogatása a megyei sajtó által annak a lankadatlan küzdelemnek, amit szóbeli elbeszélésekből ismerünk: Gazdag Erzsi addig járt a városi tanácsra, amíg el nem érte, hogy az írócsoport és az Életünk megfelelő helyet kapjon.

Szintén az Életünk iratanyagában található Gazdag Erzsi piros filctollal írt - dátum nélküli, de kikövetkeztethető, hogy 1984-ben kelt - kéziratos levele, amelyből megtudjuk: a TIT Kőszegi utcai klubja már bizonyosan csak „ideiglenesen” az íróké, mert „állandó klubhelyiségünket és irodánkat a Városi Tanács elnöke kiutalta”. A dokumentumgyűjteményben meglévő határozatot 1984. július 3-án pecsételték le a városi tanácson. A piros filctollas - a színválasztással is örömöt kifejező - levélben Gazdag Erzsi utal arra, hogy erről és a költők készülő antológiájáról részletesen szep18