Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Pelle János: Mélységek titka

futja. Ebből lett aztán elege a nőknek, egyik se bírta mellette sokáig cérnával. „Szomorú történet. De nekem most már mennem kell. Hívj fel, ha feltaláltad a halálsugarat”, mondta neki és a számla hátára firkantotta a mobil számát.

Leszállt a gyorsvasútról. Lassan lépkedett, húzta az időt. Elállt az eső, viszont koromsötét lett. A ház elé érve felnézett a nyolcadik emeletre. Ügy látta, mind a három ablakuk világos. Nem értette, mi zajlik. Úgy látszik, Marihoz vendégek jöttek, talán vidéken élő húga a gyerekével. Szólhatott volna előre. Vagy váratlanul állítottak be ? Mindegy, majd bemutatkoznak. Bízott benne, hogy nem alszanak ott.

A kapu előtt rendőrautó. A lift foglalt, hiába várt rá. Elindult felfelé. A hatodikon, a lépcsőfordulónál csődület fogadta. „Nem lehet továbbmenni, helyszíni szemlét tartanak a zsaruk. Szalaggal zárták le a lépcsőházat.” „Mi történt ?” „A nyolcadikon elkaptak egy nőt. Hurokkal fojtották meg. Azért találták meg gyorsan, mert a gyilkos nyitva hagyta az ajtót. A szomszédasszony bement, megkérdezni, nincs-e valami baja. Az előszobában találta, a padlón.” „A rendőrök most kérdezik ki a többi szomszédot, hogy mit láttak. És keresik a pasiját, aki néhány hete költözött hozzá.”

Biztosan tudta, hogy Marit ölték meg. A nyolcadikon, a másik három lakásban idős pár lakik, egy öregasszony, meg egy sokgyerekes cigánycsalád. Új vendég jött hozzá, hogy jósoltasson, vagy masszíroztassa magát ? Az tehette. Hogy miért, arról sejtelme sincs. Hiszen valójában Marit sem ismerte. Jósolt a nevében, de azt nem sejtette, hogy mi vár rá. Nem volt kedve hozzá, hogy a rendőrök magukkal vigyék, és kihallgassák. Időre van szüksége. Ott a lakásban a számítógépe, annak alapján megtalálják. De az beletelik néhány napba. Neki most nem kellett volna hazajönnie. Már itt sincs. Amúgy sem aludna szívesen a lakásban, még ha el is viszik a tetemet. Elindult lefelé a lépcsőn a kíváncsiskodó, szörnyülködő lakók között. A parkolóban állt a régi, kimustrált kocsija. Szerencsére hagyott benne benzint, ha nem is sokat. Beleült, várta, hogy kissé megnyugodjon. Remélte, hogy nem fut bele rendőrségi ellenőrzésbe, nem szondáztatják meg. Beindította a kocsit, és gázt adott, és elindult lakása, a válásakor birtokba vett nyaraló felé.

87