Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Tari István: A forradalmasított talpnyalás éveiben

Gyanakodnunk kellett volna? Akkor, amikor a holdra szállás teljesen biztos, ezer százalékos történelmi pillanatot jelentett életünkben, az emberiség életében. Amikor Földünket először pillanthattuk meg borzongatóan gyönyörű, kék égitestként. Nos, akkoriban sokkal több dolog szólt felénk a jövőről, mint a múltról. A világ változását testi változásainkkal egyetemben éltük át. A gyors változás mítosza, a felgyorsult élet, a jövő mítosza rímel csak igazán a kamaszok, a fiatalok forradalminak tűnő hormonháztartásával.

Hogy a versekben nincs többé szükség a rímekre - ezen viszonylag könnyedén túltettem magam, ki már kisdiák koromban is rímes verseket írtam, rímes versekkel vacakoltam; viszont a ritmus, a szótagok számának mellőzését már túlzásnak, butaságnak éreztem, de csak addig, amíg átmenetileg el nem sodort a divat, a formabontás divatja, no meg az azzal járó túlságosan is nagynak tűnő mellékkereset! Egymással versenyezve fostuk a szót, nem sokat törődve a részletekkel, mivel bármi bármivel összefüggésbe hozható, ötletek pedig a véletlenszerűen fellapozott szótárakból, lexikonokból is meríthetők, inkább meghökkenteni, megbotránkoztatni szerettünk volna, a nagy lázadók szerepében tetszelegve, szépen összekeverve az életet a költészettel. Ráadásul, ezekért a versekként közölt, kibogozhatatlanul összekuszált, zavaros szövegekért pénzt kaptunk, rengeteg pénzt, jelentős összegű tiszteletdíjakat utaltak át folyószámláinkra a szerkesztőségek. A hatvanas-hetvenes évek tiszteletdíjainak alapos áttanulmányozásával sokkal közelebb kerülhetnénk annak az oly nagy tömegeket megtévesztő jugoszláv kirakatnak, ördögi hamisságnak a megértéséhez.

Váratlanul szükség lett a legfiatalabb szakemberekre is, hisz a nálunk oly körmönfontan működő terror-apparátus, a rá nehezedő nyomást csillapítandó, jó érzékkel ismerte föl teendőit. A hatvannyolcas év elején kirobbant és világméretővé duzzadt egyetemista tüntetés hullámai elérték a különutassága következtében nyitottabb jugoszláviai térséget is. Először június 2-án, Újbelgrádban csaptak össze a fellázadt fiatalok a tűzfegyverét is használó rendőrséggel. Barikádok, macskakőzápor, könnygáz, sebesültek, szónokok, tiltakozó gyűlések Újvidéken, Zrenjaninban, Nisben, Szkopjéban, Szarajevóban, Rijekában, Ljubljanában,... Az igazi demokrácia hiánya, a politikai kiváltságosok meggazdagodása, a munkanélküliség aggasztó méretei lázították föl akkor a fiatalokat, akik az előnyjogok azonnali fölszámolását, a kialakult helyzetért felelős, korrupt tisztségviselők megbüntetését, beleértve a rendőrségi túlkapásokért felelős főrendőrök leváltását, az ifjúság tömegesebb foglalkoztatását követelték. Az önmagát addig, különösen a külföldiek előtt, szalonképesnek mutató, jól álcázó lakatos, hivatásos forradalmár és népirtó néphős, miután rendőrségével alaposan eltángálta a tüntető fiatalokat, szokásához híven, álnokságával, perfid cinizmusával még igazat is adott nekik, így csillapítva le őket. így fogva vitorlájába, a kommunista párt vitorlájába, az ifjúság elégedetlenségének szelét. Mivel a hatalom gyakorlói a hintapolitikából, a rögtönző különutasság kirakatából éltek, mivel a lassan kiöregedett, harcos múltú vezetők távozását nem lehetett tovább elodázni, egy csomó fiatal (közöttük magyarok is voltak) így juthatott akkoriban vezető beosztásba.

Igen, a hatalom gyakorlói, látszólag a fiatalok kedvét keresve, a lázadásokat HAPPENING elnevezéssel, félig-meddig művészeti jellegű rendezvényekké nyilvánítva, intézményesítve, ügyesen ellenőrzésük alá vonták azokat. Vidékünk első happeningjét a Zentai Művésztelep szervezte meg 1968. június 15-én.

Kellettek a fiatalok, az immár leleményesen ellenőrzött keretek között tevékenykedő fiatalok, a nagy jugoszláv kirakathoz. Az ifjúsági lapok öles betűkkel hirdették: TANULMÁNYI KÖLCSÖN MINDEN SZEGÉNY SORSÚ EGYETEMISTÁNAK, MINDEN TANONC MUNKÁT KAP, stb. A felajzott kedélyeket csillapítandó az élet minden területén fiatalítottak. így foglalhatta el akkor a Képes Ifjúság főszerkesztői székét is egy (huszon89