Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Szegedi Kovács György versei
3 3 SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY Kőárokban ősszel Nem úgy indultunk neki, hogy találkánk lenne az Örökkévalóval. Zsákunkban mindennapi kenyerünkkel, félgyűszűnyi reményünkkel, mentünk egyre beljebb, a kibontott hajú erdőn át köszöntve a mezőket, fákat, őzeket. Jóval azután, hogy a kukucskáló Nap véres foszlányai már alig csillogtak a fák ágain, bezárultak mögöttünk a sziklák, s a harmatos reggel ködfátyolából lépett elénk. A lombok ablakain bevetette magát a Nap, egészen az árok aljáig, ahol mi hangyácskák összekapaszkodva álltunk. Apró szél mozdította meg a fákat: hullott az arany levél cikázva a sugarak között, elzizegve hattyúdalát, és levetkőzött az Isten meztelenre. Bőrének hegesztő-láng színe szívünkben lüktetett. Leszállt az erős angyal, elhengerítette kő szívünk, s izzó lávaként kerített be minket a folyékony szeretet. Félelmeimből kimetszem Félelmeimből kimetszem a tisztesség csont-merev görcseit, vétkeim tüzének visszaharapó lángjait, az arany középutat, s a remény, míg szívemen remeg, beleolvadok a kegyelem rózsa-köntösébe. 39
