Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
ségnek? Leleplezni igyekezve legszentebb titkainkat. Lehet, hogy az kellett volna. O akkor mindenesetre nem lett volna képviselő. Szentvár első titkosan megválasztott ellenzéki - nemzeti demokrata - küldöttje Nagy-Zaránd parlamentjében. Nagy-Zaránd tartományi gyűlésébe. Kész. így jobb? Hogy magyarázta volna meg? Kiáll, hogy tisztázza magát? Mielőtt megkövezik, kitálal? Kimondja a szent igazat? Szent igaz, ez sem ment volna. Akkor? Talán van olyan beszélőkéje, hogy kimagyarázza magát. Magyarázkodjék, miközben kitüntetést érdemelt volna. Azért, amit tett. Hogy orruknál fogva vezette őket. Te, a komcsikat ?! Ne tarts bennünket hülyének. Egyszerűen besúgó voltál! Most meg ki- állsz elénk lázítani a volt elvtársaid ellen. Te lennél „demokrata”, van pofád - terjeszti róla a hamisan beállított „féligazság se” rágalmakat egy volt rendőrtiszt, aki tudott a kényszerű ügynöki működéséről, meg (ennek nyomában, az ő „fölvilágosításai” után szabadon?) az a szintén népművelő, aki (gyanúja szerint) a művelődési osztály vezetőjeként volt hitbuzgó spicli. Valahogy tisztáznia kellett magát; besározni a másikát; ha nem ő, tán a férje, felesége, esetleg csak a baráti köre. Valaki kiképezte erre a „forrás-szennyezés”-nek mondott gaztettre. Kitüntetés ? Arra nem számított, nem is érdemelte volna meg. De hogy megértsék, és legalább tiszteljék valamennyire ellenállását? Ellenállásának a mikéntjét. Ahhoz Németh Bandinak ki kellett volna állnia. Nem most, ma már késő. Annyi piszkot borítottak rá az erre kiképzett hivatásos szennyező-biztosok, hogy védekezni lehetetlen. Nincs lehetetlen! Ezt Matyi ordította. Szegény barátom. A hozzájuk legközelebb eső szállás - igazából major, később téeszközpont tanya - tulajdonosát fosztották ki elsőnek a környékbeli szegények. Matyi öregapjának a faluszélhez közel eső házába a fosztogatás javán odaállít a nagygazda. Bátyám, bevenné az istállójába ezt a pár ökröt ? Olyan egy idősek voltak, de ezzel tisztelte meg, „bátyám”. Mögötte már ott is volt a marha. Persze, hogy befogadta. Meghálálom. Mármint hogy nem lesz hálátlan. Nem is volt. Amikor vége lett a fölfordulásnak - a zarándi kisvárosban rövidesen rendet tettek a gazdafiúk, ott nem volt „Tanácsköztársaság”, náluk egy pillanatig nem uralkodtak a vörösök. Csak éppen kifosztottak, amit lehetett. Az öreg szépen visszaadta a nagygazdának az ökreit. A jutalma? Tovább béreskedhetett nála. De hát: darabról darabra szerezte az asszonyával a földet, a végén, mondom, maga is gazdává vált. Kire, ha nem az FKGP-re szavazott volna ez a nép?! Matyi is a legszívesebben oda lépett volna be. Hogy azok eleget szerencsétlenkedtek, megalapították a nemzeti kört. O így valójában a Zarándi Nemzeti Kör küldötteként jutott a tartományi gyűlésbe (hogy menet közben az MDF-be soroljanak át). Sokra ment vele. Nem utánamentek az erre szakosodott utóvéd-biztosítók? Bandi így becézte őket - őket, a hivatásos rágalmazókat, a tisztességes embereket önér36
