Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
Ahány házszám, annyi történet... 1944-től, hogy betették a lábukat (1944 őszén) Belső- Zarándba (Kilső-Zarándba csak 1945 tavaszán). S még nem hordták el az irhájukat, 1985- ben. így emlékszik, akörül lehetett, amikor Matyi tervezgetni kezdte kopóregéjét. Abból sem lett semmi. Az a pár kötet. Hányadik is lett volna a Kopórege ? A szeretet, amit maga után hagyott. Könnyes lányarcok a sír körül. Nem a volt szeretőié! A lányaié. Meg Kata asszony. Neked milyen könnyű lesz ez a föld? Ugyanaz. Majdnem. Jó, hogy hozzá sem fogott. Mire nekilátott volna befejezni, amit eltervezett, jött a kaszás. Ezekért mikor jön? Látja, nem idepofátlankodnak? Az ott az egyik tartótisztje volt. O nyaggatta a legjobban, mélyebben, hatoljon mélyebbre a jelentéseiben! Ne ragadjon meg a fölszínnél, az elevenébe! Vágjon mélyre, sebezzen! Inkább, mint ez a langyos dünnyögés. Hogy nem szakad le az ég! Tán ő is: átállt. Mint, hallja, nem egy. Egykor azoknak, most ezeknek szolgál. A Szolgálat. Titeket meg. Tán már jegyzi is (fejben, mert ezek arra is képesek), kik tették tiszteletüket ennek az örök ellenzéki Matyinak a temetésén? Szegény sosem fért a bőrébe - hallja az ember, ha nem dugja be a fülét, mit nem súg oda félhangosan volt titkosszolgálati tisztetek a másiknak a döbbent csöndben. Nocsak. No, lám. Jelentünk, jelentünk, a temetők meg üresek? Ez nem üres. ÉLT 56 ÉVET. 33
