Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Papp Tibor: Kádár-áfium

Dedinszky Erika, vagy éppen a Műhelyes triász miért nincs megemlítve. Szomorú, hogy nem egyedülálló jelenség ez a kirekesztő játék. Ennek a névsorban ki nincs megemlítve bújócska fonákját láthattuk például a 2004-ben megjelent Új Magyar Irodalmi Lexikonban, ahol is a Magyar Műhely szócikk szerzője nagyon bekábítószerezhetett, mert a lap munkatársai közül a Magyarországon és a szomszédos szocialista országokban élő szerzőket - talán kalapjával, esetleg kesztyűjével együtt - valahol elvesztette, vagy nem látta őket az áfium füstjétől. A Magyar Műhely egyik specifikuma volt a határok nélküli magyar irodalom tudatosítása, az otthon és az ország határain kívül élő szerzők közlése egymás mellett. Ezt a hozzáállást hazudtolta meg a szócikk szerzője, amikor a lap munkatársait kádárista lekötelezettséggel sorolta fel, ugyanis egyetlenegy hazai szerzőnek a nevét nem említi meg. Ez a hozzáállás bizonyára azt akarta kifejezni, hogy ideológiailag el nem fogadható, értéktelennek tartott nyugati kiadványban nem szerepelhetnek a kor kiváló magyar szerzői. De hát kik ezek (akik azért vannak kirekesztve, mert otthon élnek) ? Egy gyors és teljességre nem törekedő névsorolvasás a következő neveket hozza felszínre a Magyarországon vagy a szomszédos szocialista országokban élő szerzőink közül: Balázsovics Mihály, Beke László, Bíró József, Bohár András, Bori Imre, Cselényi László, Cselényi Béla, Erdély Miklós (+ különszám), Füst Milán (+ különszám), Hernádi Gyula, Hegyi Loránd, Hegedűs Mária, Kemenczky Judit, Kukorelly Endre, Kányádi Sándor, Károlyi Amy, Kassák Lajos (+ különszám), Kormos István, Lengyel Balázs, Ladik Katalin, Mándy Iván, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós, Mészáros István, Molnár Miklós, Nyírfalvi Károly, Oravecz Imre, Orbán Ottó, Péntek Imre, Petőcz András, L. Simon László, Sőrés Zsolt, Székely Ákos, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Szentjóby Tamás, Tamkó Sirató Károly, Tolnai Ottó, Vass Tibor, Wehner Tibor, Weöres Sándor (+ különszám), Zalán Tibor stb.

Visszatérve a Magyar Kulturális Kalauzhoz, amikor Balázs Géza a magyar nyelvi kultúra művelésének korszakolását fekteti papírra, azt írja 1945/1949-1990: nyelvművelés a szocializmusban - s ezzel felveti azt a kérdést, hogy ami Magyarországon akkor volt, azt lehet-e ma szocializmusnak nevezni. Tudvalevő, hogy az áfium megszépíti a dolgokat, hogy ha a piacra dobónak éppen úgy tetszik: egy önkényuralmi rendszerből szocializmust varázsol és pillanatnyi érdekből függöny mögé rejti a kommunista diktatúrát. Képzeletben talán még az én hajdani sárga barátnőimet is ki tudja fehéríteni, akikkel Szilvásváradig vonatoztunk az egri üzemek 1956-os majálisára és bókláztunk, mókáztunk, füvön hemperegtünk a Szalajka völgyében, mintha semmi bajunk nem lenne: se sárgaság, se kommunizmus... mert mindenek ellenére védő étel nélkül is élni akartunk.

13