Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Borbély László: Bilincstörők

rancsba adják neki, hogy el kell foglalnia a munkáshatalom számára. Anyám hiába akarta, hogy kereszteljenek meg, szó sem lehetett volna. Mit szóltak volna az elvtársak, ha ifjabb Bicsák Antal homlokát a káplán meghinti a keresztvízzel ? Régi dolgok ezek, már ritkán jutnak eszembe. Nemrég megírtam anyámnak, hogy a születésnapomkor talán megkeresztelkedem idebent a börtönben. Szegénykém annyira naiv, hogy nem igaz, azt kérte, írjam meg, hánykor kezdődik a keresztelő, majd eljön, örömet akar szerezni nekem.

Én nem tudom, milyen érzés lesz majdan, ha fogják és kinyitják előttem a börtön kapuját. Halvány gőzöm nincs. Nem a vakvilágba mennék ki. Az anyám mellettem áll. Nem félek a kimeneteltől, csak magát az érzést nem tudom, hogy milyen lesz. Ennyi évnyi bezártság után nehéz elképzelni, hogy megint odamegyek, ahová akarok, hogy megint van kilincs az ajtón, becsukhatom magam mögött, és ha nem vagyok kíváncsi senkire, egyedül maradhatok, akár napokig-hetekig. Szóval ilyesmire sokszor gondolok, mert ezt nem tudom, és ebből fakadóan már most eldöntöttem, hogy ha sikerül szabadulnom kedvezménnyel, az első héten otthon leszek, elintézem a hivatalos dolgaimat, és a rá következő héten már dolgozni akarok. De a börtönt elfelejteni, ha ezer évig élek, akkor se fogom tudni. Kizárólag „anyánkra”, a főhadnagy asszonyra gondolok majd vissza hálás szívvel.

96