Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
BATTHYÁNY: Az a hadsereg - vagy ahogyan a tábornagy úr fogalmazott: szedett- vedett bagázs - tavasszal Becsig kergette a császári csapatokat... Csak azt sajnálom, hogy nem lehettem közöttük, s nem láthattam a fejvesztve menekülő büszke osztrák ármádiát... HAYNAU (elveszti a türelmét) .-Elég! Őrség! Őrség! Vigyék innen ezt a gazembert! (A katonák belépnek, közrefogják Batthyányi.) Majd meglátom, hogy a bitó alatt is ilyen elszánt lesz-e, amikor a hóhér a nyakára teszi a kötelet...- Függöny 4. jelenet A szobában ketten tartózkodnak: Weiden a kanapén ül, bort iszik. Haynau az ablakon bámul kifelé. Kezében pohár. Időnként kortyol belőle. Láthatóan dühös. HAYNAU: Az alávaló bitang nem átallott hűségnyilatkozatot tenni Kossuth mellett! Az akasztófa árnyékában!... (Visszafordulaz ablaktól.) És te még védelmezted... Kegyelmet akartál... Ennek! WELDEN (elgondolkodva): Nem is annyira Batthyányt védelmeztem - bár valljuk be: nem ő a főbűnös. A főbűnös Kossuth, aki most valahol Törökországban szervezkedik... HAYNAU: Ne félj, gondom lesz rá, hogy Kossuth se legyen hosszú életű! WELDEN: Vagy ott van Madarász! HAYNAU: Megszökött a gazember! De kézre kerítjük! Megvannak az eszközeink... WELDEN: Vagy Petőfi, a lázító népszónok! Aki azt a szörnyű verset írta! HAYNAU: Még semmi biztosat nem tudok róla. Ha él, megtaláljuk! WELDEN: Görgey... Akit csak száműztetek... HAYNAU (bosszúsan): Sajnos az ő esetében tehetetlen voltam... Paszkevics tábornok ígéretet kapott őfelségétől, hogy Görgey életben marad. A cár személyes kérése volt... WELDEN: Látod, ez az én bajom... Az igazi bűnösök megússzák a felelősségre vonást. így a külvilág számára az egész nem több mint a tehetetlenek bosszúja azokon, akiket épp kézre tudtak keríteni. HAYNAU: Akit én felköttetek, az mind megérett a bitóra! Elhiheted. Batthyány különösen... WELDEN: De ott vannak a katonák. A tisztek. Ők csak parancsot teljesítettek... HAYNAU: Esküszegők, felségárulók... Többségük a császári és királyi hadseregből kvietált. Fölesküdtek az uralkodóra. A szolgálatból való kilépéskor pedig mindany- nyian esküt tettek, hogy soha a királyuk ellen fegyvert nem fognak! WELDEN (a fejét csóválja): Akkor is... Túl sok a vér... HAYNAU: Akik az októberi manifesztum után elhagyták a magyar sereget, és visz- szatértek az uralkodó hűségére, megússzák várfogsággal... Akad néhány ilyen. Ré- pássy tábornok, Móga, Teleki Ádám... De a megátalkodottak lakolni fognak! WELDEN: Mégis aránytalan a büntetés. A komáromiak szabad elvonulást kapnak... HAYNAU: Az más helyzet. Kényszer. Őfelsége gyors megoldást akart. Mivel az oro68
