Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Albert Gábor: Szemere Bertalan emlékezete
...Ismétlem, utazzál, hogy éjjeleidet s napjaidat nyugtalan vágy ne háborgassa.” [Szemere Bertalan Utazás külföldön. Helikon Kiadó. Bp. 1893. 131-132.1.] A nagy bukás után az utazó inkább csak szemlélődik, s legfőbb óhaja a lelki béke, az otthonra találás. A disztichonos életrajz másik két sorából már ez a beleié figyelő, érző ember szól hozzánk. Vágyam most kisebb: áhítom csak lenni szabadnak, Hogyha nem élve, utóbb halva nyugodjam ölén. Az Utazás Keleten a világosi napok után című könyv egyik vezérmotívuma is efelé mutat. „Én gyermekkoromtul egy ellenállhatatlan vággyal vagyok viselős, s az: a kelet utáni vágy. Kelet a napnak, az emberiségnek, a magyarnak s nemzetségemnek bölcsője, bizonyítja vérem minden mozzanása, hogy én onnan származom, s mi oda vonz, az nem más mint egy titkos honvágy. Minden, minden akaratlanul felé von, a szép mint a rút, a törpe mint a nagyszerű, a borzasztó mint a csodálatra méltó; a tengerek, a hegyek, az erkölcsök, a költészet, a vallások, a hagyományok, a mítoszok, a nyelvek, a történetek... Ázsia az anyaország, Európa annak csak egy telepe; ott virrad fel a nap; ott állt a tudásnak titokteljes fája; ott virult Éden kertje, s csupán kelet lakóinak jelenté ki magát Isten mindenha. Nyűgöt bírt felekezeteket szülni, új vallást teremteni soha nem volt képes. Jól tudom én, hogy Kelet a babona, a zsarnokság, a szolgaság, a bálványok, a kegyetlenség, a vadság, a tespedés, a sötétség hazája is, de azt is tudom, hogy az ellenkező végek egymást érik, s hogy miként a növényvilágban a tenyészet ott leg- dúsabb és legszebb, hol azt legnagyobb rohadás előzte meg, úgy az erkölcsi világban századok homályából rögtön egy-egy világeszme gyúl ki, mely az emberi nemnek, napkint, ezredeken keresztül világít. így támadt a Zendavesta, így Confucius, így Homér, így Jézus és végül így Mohamed. [Szemere Bertalan Utazás Keleten a világosi napok után. Terebess Kiadó. Bp. 1999. 39-40.1.] Szemere Bertalanra emlékezve - különösen itt Tokajban - még beszélnünk kellett volna arról, hogy a szabadságharc leverése után párizsi emigrációja alatt az egykori miniszterelnök nemcsak Magyarországról emigrált, hanem, ahogy korábban említettem, egy csaló áldozataként, kifosztva a nemesi osztályból is emigrálni volt kénytelen. Polgárként - hogy el tudja tartani családját - borkereskedővé vált, s hatalmas energiával próbálta többek között éppen a valódi tokaji bort népszerűsíteni, mert ahogy Naplójában följegyezte „itt a tokajbort nem ismerik, tiszta, valódi egy csöpp sincs, s a hamis borzasztó drága”. [1859. márc. - 340.1.] 95
