Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Albert Gábor: Szemere Bertalan emlékezete

Ez lehetett Tokaj első, emlékezetes találkozása Szemere Bertalannal. Én magam még gyermekkoromban az első magyar felelős minisztérium közismert képén láttam először. A miniszterek között őt találtam a legszebb férfinak. Semmit sem tudtam róla, bár a többiekről is csak igen keveset. Kossuth és Széchenyi mellett talán még annyit tudott az a kisgyerek, aki voltam, hogy Deák Ferenc a haza bölcse. Akkor még honnan is sejthettem volna, hogy éppen ez a szép magyar férfi ejt majd fogságába, és hónapokat, sőt éveket szentelek emlékének. Különös véletlen, hogy éppen azon a Tokaji írótáboron idézzük meg Szemere Ber­talan alakját, amelynek fő témája a magyar irodalmat sújtó, az irodalmi köztudatot torzító tiltás és elfelejtés, az elhallgattatás és agyonhallgatás különféle okai és módszerei, s emlékezés azokra, akik ennek áldozataivá váltak. Mert - ahogy a továbbiakból is kiviláglik - Szemere Bertalan, az író ennek az iro­dalmi életben pusztító „betegségnek” lett áldozata, ha a betegséget kiváltó okok és az ebből következő módszerek más jellegűek is voltak. Szemere Bertalan megkerül­hetetlen politikusi pályáját csak felvillantani kívánom, főként az íróról, a remek úti­rajzok szerzőjéről, az elfelejtett és kitagadott művészről szeretnék szólni. Az első magyar felelős minisztériumról készített képeken a miniszterek pompázatos nemesi díszmagyarba öltözve néznek ránk, mintha ugyanabba az osztályba tartoz­nának, mintha a nemesi rend, mert ahhoz tartoztak, egységes lett volna, holott tud­juk, milyen különbség volt mondjuk szinte a tollából élő Kossuth Lajos és a dúsgazdag Széchenyi István társadalmi helyzete és rangja között. Arról nemigen szok­tak beszélni, hogy Szemere Bertalan milyen mélyről indult, hogy milyen küzdelmek árán verekedte fel magát a nemesség legalacsonyabb soraiból erre a posztra, a 48-as miniszterek közé. Szülőháza Vattán még a falusi kúriák közt is a szegények közé tartozott. Sárospa­taki diákéveiben három éven át nem volt felöltője, azaz télikabátja. „Volt eset, már 18 éves korában - írja róla a történész Csengery Antal -, hogy alig mehetett ki ru­hahiány miatt, hogy alig ehetett eleget éhség miatt.” A reformkor hősöket nevelő iskoláját végigjárva ez a sárospataki szegény diák lett az első magyar felelős minisztérium belügyminisztere, majd 1849-ben a miniszterel­nöke. Mit köszönhetünk neki ? Például a Szent Koronát. A menekülés zűrzavarában volt, aki azt javasolta, hogy törjék össze, szabaduljanak ettől a kölönctől, dobják a Dunába. Szemere Bertalan el­ásta az ereklyét, s az osztrákok csak évek múlva találtak rá. Az első, modern nemzetiségi törvény is Szemere Bertalan nevéhez fűződik. Igaz, elfogadására, életbe léptetésére már nem volt idő. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom