Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány

BATTHYÁNY: Bécsből Budára jönni nem lett volna nagyobb megpróbáltatás, mint Innsbruckba szökni sétakocsikázás ürügyén. HAYNAU: Szökni? Hogy merészel így beszélni Őfelségéről... BATTHYÁNY: Én mélyen tisztelem Őfelségét, és úgy sejtem nem az ő akaratán múlott, hogy Budára jöjjön. Hisz megígérte... István nádorral Innsbruckban is föl­kerestük. Mi minden lehetségest megtettünk a béke megőrzése érdekében. HAYNAU: Miközben fegyverkeztek! BATTHYÁNY: Amikor más mód nem nyílott igazunk megvédelmezésére... Én magam hetente utaztam Bécsbe, hogy Őfelségével és a bécsi kormánnyal egyeztessek. De azt kellett látnom, hogy az illetékesek csak az időt húzzák, s titkon Jellasicot tá­mogatják... Hosszas huzavona után csak szeptember 9-én bocsátottak Őfelsége elé, hogy javaslatainkat átadjuk, és a helyzet rendezése érdekében a közbenjárását kérjük... Őfelségétől azt a választ kaptuk, hogy a fölterjesztett törvényjavaslatokat meg fogja vizsgálni, és szándékát a minisztérium útján fogja tudatni. HAYNAU (gúnyosan): Ha meg nem sértem, gróf úr, árulja el nekem, milyen minő­ségben vett részt audiencián őfelségénél? Hiszen már benyújtotta a lemondását, amit a nádor elfogadott, és egyúttal a kormányzati felelősséget is átvette! BATTHYÁNY: Tábornagy úr, épp az ilyen félreértések és félremagyarázások miatt kértem, hogy peremben István nádort tanúként meghallgassák. De a bíróság nem érezte szükségét, ahogy azt is elutasították, hogy Deák Ferenc lehessen a védőm... Ebből is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a bíróságnak nem az igazság felderítése volt a fontos, hanem hogy valami kiagyalt koncepció szerint engem bűnbaknak állítsanak. HAYNAU (farkas-mosollyal): Ha lett volna is eddig kétségem a bűnösségéről, gróf úr, ez a beszélgetés bebizonyította számomra, hogy javíthatatlan és megátalkodott. Aki nem átallja részlehajlással vádolni Őfelsége bíróságát sem! BATTHYÁNY (szelíden, de határozottan): Engedelmével, tábornagy úr, hadd em­lékeztessem, hogy a magyar törvények szerint a vádlottat 24 órával elfogatása után bíróság elé kell állítani. Engem december óta tartanak fogva! Bár a tavasz folyamán többször is kihallgattak, Budán is, Olmützben is, de az ellenem hozott vádpontokat csak augusztusban ismerhettem meg... A magyar törvények azt is lehetővé teszik to­vábbá, hogy a vád alá helyezett védőt kérjen, és kérheti az eljárás elhalasztását... HAYNAU: Ha tetten érték vagy a bizonyítékok elég erősek, a bíróság megtagadhatja a halasztást. Egyébként pedig, gróf úr, megkapta a lehetőséget, hogy védje önmagát. A bíróság előtt szabadon kifejthette álláspontját. BATTHYÁNY (enyhegúnnyal): Hogyne... Miközben Deákot a közelembe sem en­gedték, és a bíróság egyetlen mentő tanúmat sem idézte be, s láthatóan az álláspon­tomra sem volt kíváncsi... HAYNAU (dühösen, szinte magából kikelve): Mert a bizonyítékok egyértelműek vol­tak! Vagy tagadja tán, hogy az őfelségétől kapott hatalmat átjátszotta a rebellis Kos­suthnak, akik végig diktátorként irányította az ausztriai ház elleni lázadást ? Tagadja tán, hogy képviselőséget vállalt a Kossuth mellett működő törvénytelen parlament­ben? Nézze meg a minisztertársait! Esterházy, Eötvös, Deák, Széchenyi gróf... Egyi­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom