Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
BATTHYÁNY: Ne higgye, tábornagy úr, hogy félek a haláltól. Rég fölkészültem rá. HAYNAU (elgondolkodva leül a kanapéra, lábát keresztbe veti): Tudja, gróf úr, sohasem értettem a maga fajtáját. Arisztokrata. Jelentős vagyona van. Élhetne nyugton a birtokain a Birodalom megbecsült főrendjeként. Ehelyett ostoba ügyekbe keveredik. BATTHYÁNY: Hazám sorsának jobbítása nem ostoba ügy. HAYNAU: A rebelliót, a lázítást, a felségárulást nevezi jobbítási szándéknak? BATTHYÁNY: Csak a 48 áprilisában kivívott alkotmányos rendünket védelmeztem. Soha az ausztriai ház ellen nem lázítottam. Heckenast János: Vérellátó Központ HAYNAU (enyhegúnnyal): Csupán sereget toborzott... BATTHYÁNY: A horvátok megtámadtak bennünket. Védekeznünk kellett... HAYNAU: Schwechatnál? Bécs alatt? BATTHYÁNY: A ránk törő Jellasicot üldöztük... Mi többször kértük Őfelségét - én magam, személyesen is - hogy rendelje vissza a horvátokat. HAYNAU: Jellasic királyi biztos volt, az ország katonai kormányzója, akinek feltétlen engedelmességgel tartoztak! BATTHYÁNY: Az Őfelsége által szentesített alkotmány nem ismer ilyen tisztséget... HAYNAU: Az a bizonyos áprilisi alkotmány, amelyre oly szívesen hivatkozik, gróf úr, érvénytelen. Ellenkezik az ausztriai birodalom egységével és nincs összhangban a 63
