Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
HAYNAU: Hiábavaló és fölösleges. Szabad kezet kaptam Őfelségétől... Csak az ítéletek végrehajtásáról kell értesítenem. WELDEN: Az oroszok is tiltakoznak... HAYNAU (felcsattan): Mit érdekelnek engem az oroszok. Ők különben is csak a tiszteket védik. WELDEN: Mert a fegyverletételkor méltányos bánásmódot ígértek nekik. HAYNAU: Az ő ígéretük engem semmire sem kötelez! WELDEN: A cár közbenjárt Őfelségénél. HAYNAU: Na és ? Én az Őfelségétől és Őfelsége miniszterelnökétől, Schwarzenberg gróftól kapott utasításhoz tartom magam. A kötelességemet teljesítem. WELDEN: Konok vagy és makacs. HAYNAU: Csak következetes. WELDEN: Bocsáss meg, én ezt másképp látom. És hidd el, rajtam kívül még nagyon sokan... A keményfejűség - párosuljon bármilyen következetességgel... HAYNAU (felcsattan): No, most aztán ebből tényleg elég! Nem tűröm, hogy sértegess! Figyelmeztettelek! WELDEN (csöndesen): Én is azért jöttem, hogy figyelmeztesselek! Barátilag... Tudnod kell: a pletykák már egyébként is kikezdték a nevedet. Sokan gondolják úgy, hogy a Batthyány-birtokokra fáj a fogad... HAYNAU: Ostoba szóbeszéd! A birtok a koronára száll. WELDEN: Azt is beszélik, hogy Kiss Ernőnek azért kell meghalnia, mert tartozol neki még a temesvári évekből... HAYNAU: Alávaló rágalom! Aki ilyet állít, lelövöm, mint egy kutyát! WELDEN: A szóbeszéd természete ilyen: nem tiszteli a tekintélyt. Ezért mondom: vigyázz, fontold meg, mit teszel. HAYNAU: Már mindent megfontoltam... (Kopogás hallatszik.) Szabad! ADJUTÁNS: Táborszernagy úr, alázatosan jelentem, a foglyot parancsára elővezették. HAYNAU: Várjon kint! (Weldenhezfordul.) Megbocsáss, kérlek, de megértheted, hogy most nem tudok több időt szakítani... WELDEN: Hogyne, máris indulok. Egyébként sem szívesen találkoznék a gróffal. Sajnálom, hogy hiábavalóan fáradtam, s hogy nézeteink semmit sem közeledtek... HAYNAU: Szívesen látlak vacsorára... Az adjutáns addig megmutatja a szállásodat... (Az adjutánshoz) Kísérje ki a tábornok urat! Utána vezessék be a foglyot! Főhajtással köszönnek el egymástól. Weiden az adjutánssal kimegy az oldalsó ajtón. Haynau megvárja, míg bezáródik mögöttük az ajtó. A szekrényhez lép, visszateszi a kivett újságot, és néhány más iratot helyez el az íróasztalon. Megigazítja az egyenruháját. 3. jelenet Kopogás. Az örparancsnok belép. Mögötte egy katona kíséretében Batthyány. Egyszerű zsinóros fekete mentét visel, kihajtott fehér inggallérral. 61
