Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

Megnyugtatta anyám, hogy ezt majd mi elintézzük s a nehéz mozgású néni kiment.

Az asztalion ülő ember anyámat nézte, amint levest merített mindenki tányérjába, majd a távozó után bólintott s azt mondta:- Ez még mindig úgy siklik, mint kövek között a gyík, mikor üldözik.

Hangosan felnevettem, annyira tetszett a megjegyzés. Jó alanya voltam Tomka

Jancsi favicceinek is, és az asztalfő embere ráadásul Jancsiéhoz hasonló faarccal adta elő a totyogó nénit megcélzó élcét.

Megéreztem, hogy elégedettséget okozott viselkedésem. Parányit bólintott „apukám” s ezt anyám is bevételként értelmezte. Éppen ennek a plusznak a birtokában megengedte magának, hogy megérintse a karomat, és amikor felé fordultam, akkor szigorú, már-már megrovó pillantást vetett rám. Csak olyat, amivel nem sérti érzékenységemet. Mormolt is valamit, ami szemeivel együtt affélét közvetített, hogy ügyeljek az illedelmes viselkedésre.

Szegény anyám kiélte nevelési ambícióját, amit születésem napja óta alig volt módja gyakorolni.

Ugyanakkor a mozdulat és a mellékelt hang a férjnek is szólt. Arra hívta fel a gesztus az asztalfőn ülő figyelmét, hogy őt is védelmezi anyám, amikor fegyelmezi kisfiát egy ilyen előkelő társaságban.

Én legalább így értelmeztem a rejtjelezést, és miután a felnőtteknek ebben láthatóan kedve telt, rálegyintettem magamban.

A kipárnázódott hangulat viszont felbátorított, hogy rákérdezzek a latin szövegre.

Levegőbe nézett a kérdezett, és kis szünet után válaszolt.- A petitió principi olyasminek a bizonyítása, ami maga is bizonyításra szorul.- Köszönöm - bólogattam élénken, és majdnem azt mondtam jókedvű nagyképűségemben, hogy schlágfertig, ahogyan a német nyelvtanár szokta mondani a polgáriban, ha talpraesettnek ítélt egy feleletet. Tetszett a tömör fogalmazás, noha nem értettem a jelentését.

Nyüzsgésem közben hozzácsörrent a kanalam a tányérhoz és anyám ezúttal komolynak tetszőén arra figyelmeztetett, hogy nem illik ebéd közben társalogni.

A férj ezt is apró, jóváhagyó biccentéssel nyugtázta, mindamellett azonnal megszólalt és azt mondta, hogy a gyomor és a torok élvezetének a csend kultúrájával kell kiegészítődnie, vagyis ilyenkor csak a lélek levegőzhet.

Én - így értettem. Szavakat kaptam el, de az egészből semmi tartalom nem állt össze számomra. Két kanál leves között hadarta, majd a tányérhoz támasztotta kanalát, mindkét kezét az asztal széléhez nyomta, a levesbe nézett és ünnepiesen, szótagolva, hangosan, így folytatta:- Óbecsén legalábbis ez a törvény.

Sokáig csönd volt, csak a szónok szürcsölte a levest.- Apuka Óbecséről való. Ott született. Onnan való. Nem biztos, hogy hallottál róla, mert Óbecse Magyarországon kívül... - szólalt meg anyám, de „Apuka” közbevágott:

29