Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)
Éreztem, hogy nagyszerűt cselekedtem, úgy, ahogyan „megérez” az ember valamit. Jótettemről árulkodott az is, hogy megkereste anyám a kezemet s előbb csak érintette, simogatta, azután erősen megszorította. Jóváhagyón bólintott beszélgetőpartnerem, visszafordult eredeti ülő helyzetébe s némi csend után azt mondta nyugodt, mély hangján:- Ébredezik az alvó vadász. Most anyám szólt gyorsan, hangosan, majdnem lelkesen:- Mondtam én, hogy magához tér az még! Megint bólintott a bakon ülő ember s megbökte könyökével a kocsist és indult a hintó. Nem tudván uralkodni örömén és azon az érzésen, amiről azt mondják: „anyai”, mindkét karjával átölelt anyám és magához szorított. Elengedett, majd újra megölelt, miközben derűsen, kuncogva magyarázta, hogy az „alvó vadász” nem ember, hanem határrész, egyben „a” birtok része. „Apuka” javaslatára, a tulajdonos vonakodása ellenére, snidling van másodvetésként a földben és a snidling állapotát célozta az iménti szemrevételezés. Püspökladányban senki nem tudhatja, mi a snidling, elégedjek meg annyival, hogy hagymaféle és nagyon jó ezen a vidéken a korai piacra. A birtokhoz tartozik még az Osborókás, a Buckás, az Akáctemető, a Vaddohány és még valami, ami hirtelen kiment a fejéből. O egyébként is ritkán járja a határt, neki a tanyában van rengeteg feladata. A tanya olyan volt, mint Püspökladány határában a Kerektiszta, Hosszúhát, Ür- möshát, meg a többi, kisebb-nagyobb uradalmi centrum, szerte, akár az egész országban. S logika volt ebben a hasonlóságban, hiszen a gazdasági működést szolgáló célszerűség, szükségszerűség volt a rendezőelv minden ilyen birtokközpontban. Idevágó ismereteim a népi-paraszti világot ábrázoló írók műveiből is valók, meg személyes tapasztalatomból is. Például az említett Kerektiszta útba esett a mi családunknak jövet-menet, ha a tanyáról a községbe, vagy a községből a Bánfipuszta elnevezésű határrészben lévő tanyánkra mentünk. Mondtam is anyámnak, hogy olyan érzésem van, mintha Kerektiszta közepén lennék. Nem értett velem egyet. Előbb csak mosolyogva ingatta kétkedőn a fejét, aztán határozott, kissé fojtott, és feszült hangon kijelentette:- Ez itt egészen más! Persze, hogy a különbséget látta mindenben, ahhoz képest, amit gyerekkorában látott maga körül. Percig sem tarthatott kis tusakodásunk, mert amint a hintó megállt, rögtön lelépett a bakról anyám férje. Türelmetlennek látszón álldogált, amíg mi is lecihelődtünk. El akarta venni anyámtól a bőröndömet, de én megelőztem. Jóváhagyóan biccentett felém és már indulni akart valahová, amikor egy kérdésemmel megállítottam. Százlépésnyire tőlünk, zöldre festett vaskerítés mögött, emeletes kőház állott. Ilyet még soha, sehol nem láttam. Se tanyán, se falun, se városon. Nem is illeszkedett ide, hanem nagyon is feltűnően elkülönült, mintha másik világba tartozó lett volna. 22
