Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Antonio Sciaccovelli: Horatius és Leopardi között
2) a holdnyugta allegorikus levezetése, az ifjúság eltűnése (Tál si dilegua, e tale / Las- cia l’etá mortale / La giovinezza. In fuga / Van Tömbre e le sembianze / Dei dilettosi inganni; e vengon menő / Le lontane speranze), 3) az emberi sors végzetes fordulatának elkerülhetetlensége (Troppo felice e lieta / Nostra misera sorté / Parve lassú, se il giovanile stato, / Dove ogni ben di mille pene é frutto, / Durasse tutto della vita il corso.), 4) a természet örökkévalóságának hátterében az ember életének szaporán megtörténő változása (Voi, collinette e piagge, / Caduto lo splendor che allöccidente / Inargen- tava della nőtte il velő, / Orfane ancor gran tempo / Non resterete; ehe daliakra parte / Tosto vedrete il cielo / Imbiancar novamente, e sorger Falba: I... I Ma la vita mortal, poi ehe la bella / Giovinezza spari, non si colora / D’altra luce giammai, né d’altra aurora.). A Leopardi költeménye alapján mi is azt a sémát követtük, ahol főleg a hét szótagú sorok formálják a versszak nagyobb részét, csattanója pedig egy vagy két tizenegy szótagú sorban jelenik meg, egyszer mímelve, habár itt élesebb metszetekkel, és megoldva a szabadabb metrikai kompozícióban, a Berzsenyi-vers aszklepiadészi szerkezetét (ún. második aszklepiadészi rendszer), ahol az első három asclepiadeus minor után egygliconeus zárja a versszakot. Stilisztikai okok miatta fordításunkban nem szerepel Lolli neve, a nefelejcs pedig nem a tökéletesen (botanik(l)ilag) megfelelő nontiscordardime névre hallgat itt, hanem a „poétikusabb” viola delpensiero-rí. Il verno imminente Giá langue il nostro bosco, spoglio dei suoi decori, crocchian le foglie morte di tra le macchie rade. E nudo il labirinto del roseto, e Zefiro non spira tra gl’effluvi. Muta é la sinfonia tra le verdi pergole. Non tuba la tortora, sulié fronde del vinco giá non spande profumi la livida conca del guazzo, celata da brusco fogliame. 55
